Még mindig az időjárásról. Kisütött a nap. A táj gyönyörű, szinte földönkívüli. Nem nagyon emlékszem hasonlóra, pedig biztos volt. Nem tudom levakarni a szemem az ablakról. A hó még szállingózik, megannyi szikrázó gyémánt pihe csatlakozik a már megérkezett társakhoz. Biztos bolond vagyok, mondtam Ferinek, hogy sírni tudnék, olyan szép. Erre ő mosolyát leplezve a bajusza alatt: ezért kell is.
Megtanítottam Petit angyalkát csinálni. Látszik, hogy már nem vagyok gyerek, legalább öt másodpercbe került meggyőzni magam, hogy nyugodtan vetődhetek, a hó puha (még).
Megjegyzések
A szikrázó hó maga a ragyogás, az is egy színe a fénynek.