Csak sorolom.
Tegnap miközben könyékig tésztás voltam, abban a fázisban, mikor még nem álltak szépen össze a hozzávalók és a gondosan feltűzögetett hajam minden gondosság ellenére mégis mindenhova belelógott, ezért eredménytelenül, de próbálkoztam a lapátfül mögé simítással, késztetést éreztem arra, hogy a hátsó fronti konyhából fél kiló ujjaimra ragadt tésztával az egyik utcafronti ablakhoz zarándokoljak. A postáskocsi állt a ház előtt. Tudtam! Csak nem sejtettem! Sprint vissza a hátsóajtóhoz, ház megkerül, postást még éppen elcsíp, továbbra is fél kiló tésztával az ujjaimon. Meghozta a vetőburgonyákat Keszthelyről.
Tegnap este pedig kiástam egy sor tavaly földben felejtett, kihajtott fokhagymát és a leendő paradicsomágyásba palántáztam szét a nagybajuszos gerezdeket. Ha felmagzik, ami sanszos, akkor is jó lesz védőnövénynek, ha nem, akkor enni és tárolni is, feltéve, hog idén nem marad a gazzal felvert ágyásban. A maradék két sort a gyümölcsfák alá fogom ültetni hasonló okokból.
Ma este áttűzdeltem a paradicsom palántákat. Idén ugyanazt a négy félét vetettem, amit tavaly is, a maradék magokból. Mini, körte alakú sárgát, közepes, gömbölyű sárgát (Golden Königin nevűt), feketének nevezett, de inkább barnás-lilás Black Prince-t, és piros, hosszúkás, húsos bogyójú RomaVF-et. Így a Kati miatt lecsökkentett palánta-férőhely a végét járja. A káposztaféléknek menniük kell a végleges helyükre. Még megvárom az előrejelzett éjszakai lehűléseket, aztán mennek a borsók között fenntartott soraikba.
Szezonális konyhaablak.
Azt külön nem részletezem, hogy miközben az ötven literes palántaföldes zsákon kuporogva tűzdeltem a paradicsomokat, szimatoltam a bent készülő palacsinta illatát és hallgattam a felváltva, majd egyszerre vinnyogók kórusát, mindeközben apró termetű nőstény macskánk egy egeret pottyantott a joghurtos pohárkáim elé, majd befeküdt a cickafark már szépen növő bokrába. Szemeit rám szegezte és várt. Én nagyon megdicsértem, nem csak azért, mert egeret fogott, hanem azért is, mert nem élve hozta mutatóba. A macska még mindig várakozott, hunyorgatott, ami ugye a barátság jele. Idővel értetlenül kimászott a virágokból és arrébb vitte a zsákmányt, felettébb csodálkozva azon, hogy miért nem vetettem rá magam. Ott pontosan addig fogyasztotta, míg testvérbátya meg nem érkezett és el nem vette tőle. Ezt a történetet apró termetű nőstény macskánk azzal koronázta meg, hogy az elfogyasztott egeret melegében kipakolta a gyomrából a joghurtos pohárkáim elé. De közben a konyhaajtó kis ablakán szállt felém sült a palacsinta illata és az elégedetlenkedő mókusok hangja.
Hogy valami szép kerüljön a végére.
Megjegyzések
Kíváncsi leszek a krumplis tapasztalatokra! Szorítok, hogy jól sikerüljenek!
Szépek a palántáid! Remélem, nekem is sikerül!
Ez a rózsaszín ibolya valahogy nekem elveszett. Pedig volt. Most csak lila meg fehér alapon lila cirmos van. Annak nincs illata, fura.
Egyébként ha Te a palántákkal, meg a félig emésztett egérrel játszottál, akkor ki sütötte a palacsintát, csak nem a Feri? Nahát, de ügyes!
@Bea: Biztos ki fognak csírázni a krumplik. Ha teheted, ne hálóban csíráztass, mert mikor kiveszitek belőle ültetéskor, könnyen letörik a gumóról a csíra. Az enyémek még most kezdik a növesztést.
@Adél: Feri sok dolgot el tud készíteni, de a "p" betűsökre specializálódott. Úgy, mint palacsinta, pizza (saját szósszal, tésztával), pörkölt, puding, pirítós.