Körkapcsolás Egycseppkertből.
Az időjárásunkról annyit, hogy a tavaszi előadást durván félbeszakította a váratlanul beköszöntött nyárnak érződő, forró, szeles, mókusokat extra vinnyogásra késztető, borzasztóan zavarba ejtő valami. Valami, ami nem kora tavasz. Valami, ami a krókuszokat és a hóvirágokat újabb hosszú álomra küldte, viszont kicsalogatta a hunyor, az ibolyák, és néhány tulipán virágát.
Sokat haladtunk a kerti és más természetű munkával is. Öcsi jött segíteni néhány napra szerszámokkal, gépekkel megpakolva. Ennek eredményei a következők.
- A kóros tetőléckorhadásban és ennek szövődményeként jelentkező cseréppotyogásban szenvedő kukoricagóré teteje megújult.
- A kerítésoszlopnak félretett vasrudak méretei azonossá váltak, így már csak földbe kell ütni őket, miután lesétáltak a telek végi csatorna partjára.
- A kiásásra szánt cseresznyefatönk végül mégsem lett kiásva. Helyette a talajszint alatt el lett vágva a törzs, ami majd kerti padként fog funkcionálni a körtefák alatt.
- A hátsó (bejárati, konyha, egyetlen használható) ajtó zárjának megszerelésével (csak csavarhúzó kellett hozzá!) jelentősen javult az életminőségünk. Már nem csak akkor lehet becsukni, ha ráfordítjuk a kulcsot, vagy tízszer bevágjuk, miközben a vakolat beletörődve hullik körülötte, hanem lehet kilinccsel csendben becsukni, bár ezt a komfortfokozatot még szokni kell, úgy mint amikor Trabantról Fiatra váltottunk. Öcsi nevét nem csak én, de a szomszédok is imába foglalják ezért.
- A gyerekszoba redőnyét pedig ezentúl nem a Szentlélek tartja egy madzaggal, hanem szépséges, erős, új gurtni. Attól féltem, hogy ha leszakad a redőny és eltörnek a lécei és akkor többe fog kerülni a javítás mint, amibe pár méter redőnygurtni kóstál. Eggyel kevesebb izgulni való.
- Végül, de nem utolsósorban a szintén Öcsivel érkező rotakapa is megsegített minket. Feri felrotálta a Nagy évelőágy immár egyesített parcelláit, valamint a veteményes egy részét. Más részét azért nem, mert nem szerettem volna, ha az acat gyökereit milliónyi darabban elszaporítja az ágyásban. Kimaradt az a rész is ahol a bentfelejtett hagymák, céklák, fokhagymák, petrezselyem sorai hajtanak, a maguktól kelt és áttelelt salátákkal egyetemben. Ezek kíméletesebb bánásmódot igényelnek.
A Nagy évelőágy projekt is a megvalósulás kellemesebb fázisába jutott. A felrotált ágyásokba sürgősen visszaültettük a néhány nappal korábban nagy földlabdával kiásott növényeket: díszcsorbákat, gólyaorrokat, palástfüvet, lángvirágokat, fáklyaliliomot, szibériai nőszirmot, selyemkórót, menyecskeszemet, babarózsát. Az orgonafácska a veteményeshez költözött. Szintén sürgősségi munkával kerültek beültetésre a veteményesben nevelkedő, rotakapa elől menekülő évelők: a kúpvirágok, kasvirágok, varjúháj, len, pünkösdirózsák, szarkalábak. Minden persze terv szerint. Lesz még egy nagyobb és valószínűleg több kisebb ültetési hullám, de a nagyja már a helyén van.
A benti palántahelyzet kielégitőnek mondható. Még nem döglött ki senki, bár a brokkoli-paprika egy tálcában nevelés elvileg (amit egyébként tudtam, csak nem gondoltam rá) és gyakorlatilag is hibának bizonyult. Míg a paprikák meg sem moccantak, addig a brokkoli melegtől megnyúlt palántái megemelték a mini melegház műanyag tetejét. Gyorsan áttűzdeltem néhány szerencsétlent, hátha kikupálódik. Azóta már a paprikák is elkezdtek kibújni a föld alól. Kezd csírázni a hagyma is.
Salátabár a konyhaablakban
Karalábé, kelkáposzta, karfiol várják már, a hidegágyi szabadedzést.
Paradicsom és zeller
A veteményesben vetettem sárgarépát (Vörös óriást, Karotelát, Nantit), pertezselymet (Korai cukort, Félhosszút, Hosszút), sonkahagymát. Dugtam vöröshagymát, csoproshagymát. Még nem vetettem vöröshagymamagot dughagymának, és elmaradt a tavaszi fokhagyma is. Mikor kész lettem leheveredtem a fűszerágyás mellett földre dobott pulóveremre. Élveztem, ahogy a hátam visszaegyenesedik az eredeti görbületbe, éreztem az egyenetlen, letaposott földet a csigolyáim alatt, néztem a kék eget. Majszoltam a mellettem fekvő kakukkfűből és metélőhagymaszárból. Így már nem csak a csizmám és a bőröm, de a szám is tele lett földdel, és közben arra gondoltam, hogy milyen jó dolgom van, mert van dolgom. Meg arra, hogy a macskák és a mókusok minél később fedezzék fel kinyuvvadt, heverésző anyjukat.
Megjegyzések
Minden tiszteletem a tiétek, ekkora munka után megérdemelt (lenne) a pihenés. :) Az ilyen fekvekajálásnál figyelj arra, hogy a hétpettyes Babócák nem fogyaszthatóak, mert azok a teljes világegyetem legeslegkeserűbb lényei!
Volt olyan kertbarát, aki bent töltötte ezt a hétvégét? :)
@Nyözö: Remélem nem a keserű tapasztalat beszél belőled!:)
@Holdgyöngy: Sajnálom, hogy a frontok keresztbe húzták a terveket.:(
@Bea: Én direkt nem vágtam vissza őket, hátha a múmiájuk segít azonosítani:)
@BoGyo: Nem hiszem, hogy volt olyan ember, aki bent kuksolt, ha megtehette, hogy kimegy szellőzni egyet.
@BAnya: Örülök neked!
@Hédi: Sokszor jut ez eszembe. Kb. minden nap.:)