Palántákról

Igaz még a múlt héten, de áttűzdeltem a paprika palánták nagy részét. Nem gyűlt össze elég joghurtos pohár, amire alkoholos filccel írhattam volna a fajta nevét, ezért felvágtam a poharakat jelölőnek. Az ötlet BoGyotól származik, aki maradék műanyaglapokat vágott fel erre a célra. Sajnos elég rosszul csíráztak a magok, lehet, hogy mélyre kerültek, nem tudom, de a Tizenegyesből újravetettem.  A Kapia tavaly kikelt, de nem jutott túl a szikleveles stádiumon, idén már elő sem bújt, így hajtóvadászatot indítottam egy két éve  piacon vásárolt, finom paprika magjai után és abból vetettem helyette.

A paradicsomok nagyon belehúztak, szépen erősödnek. A zellerek és petúniák még mindig a tűzdelésre várnak. Lehet, hogy ilyen "öregen" már bele is fognak pusztulni, de sokan vannak, talán a túlélők is elegen lesznek.

A káposztafélék elég felemás képet mutatnak. A karalábék elég jól néznek ki, de a káposzta egy része, amire nem jutott befőttesüveg (kontrollcsoport) megadta magát. A  fagy után nem láttam különbséget a két csoport között, de most úgy tűnik a hideg megtette hatását. Persze reménykedem a legjobbakban és szemmel tartom őket, hátha... 

A brokkoliknak mintha nyomelemhiányuk lenne, sárgulnak a leveleik. A karfiol megvan, de még nem indult be. Kondicionálónak szedtem csalánt és beáztattam, még mindig zsibbad a kezem, ezzel fogom öntözni őket, és körülnézek van-e itthon mikroelemeket is tartalmazó növénytáp.

A kedvenc hagymák erősödnek, de van amelyik csak most bújt elő, és van amelyik már megközelíti az átültetéshez előírt minimális gyufaszál vastagságot. 

Nem palánta, de elvetettem a Balatoni rózsát. Ez a korai burgonya ilyen szép lilás, duci csírákat növesztett. Ahogy időm és az időjárás engedi földbe kerülnek a többiek is.

A sprágáknak pedig a góré tetejéről leszedett korhadt lécekből karámot tákoltam össze, itt élhetnek kedvükre életük végéig. Mondjuk úgy 15 évig, de persze lehet tovább is, ha adnak ennivalót. Talán már a jövő évtől.