Az eper lábujjai

Megint a vihar zavart be a kertből. Csak a száradni vágyó füvet takartam le gyorsan, amit az eper alá szántam és megpróbáltam leszedni az epret. Tavaly alig volt pár szem. Idén viszont nagyon kecsegtető volt az indulás. Aztán mikor kezd érni? Amikor dézsából öntik hétfő óta az esőt az égiek. Mondjuk én örülök a csapadéknak, mert nem vagyok nagy eper rajongó,  annál inkább cukkini, kukorica és zöldbab fan. De azért rossz érzés nézni, ahogy tönkre megy. Az eperszedés jelenleg kétvödrös művelet, az egyikbe szedem a hasbavalónak nyilvánított, leginkább rózsaszínű szemeket, amik ilyen körülmények között sosem érnének be, a másikba a szürkepenésszel fertőzöttek kerülnek. Ezek meg eregetik szélben szálló spórafelhőiket, mihelyst megérintem a bokrot. Ma vettem szárított mezei zsurlót, be is áztattam, holnap permetezek vele, hátha lassítja a gomba terjedését. Letépegettem a nagyobb levelek egy részét is, hogy szellősebb legyen az ágyás, és szárad a fű is talajtakarásnak. Már csak azt kell kitalálnom, mit készítsek az első adagból, ha nem fogy el frissiben.

Megjegyzések

Adél üzenete…
Egyértelműen dzsemet, jóóóó nagy eperdarabokkal!:)
Vagy fagyit!
vaniliaholdacska üzenete…
Milyen aranyos :)
Juhmeli üzenete…
Eperszósz lett panna cottához. Talán lesznek még nem eper alakú eprek. Akkor megmutatom.