Fenyőt a rododendronhoz

Már megint fordítva. Gombhoz a kabátot.

Az idei évre csakis tereprendezés és fásítás volt betervezve, de az is csak minimális költségekkel. Ennek egy része némi földmunkával és a tavaly vásárolt fűmag elvetésével mondhatni ingyen megoldódott. A fásítás is kezdetét vette a hőn áhított nyírfák beszerzésével. Nem túl ingyen. 

Aztán ma újabb lépést tettünk a tereprendezés rögös útján. Elkészült végre a kerítés a hátsó telekhatárhoz. Kb. 350 forintba és sok-sok segítségbe került. Szokni kell, mert az optikai telekhatár vagy 15 méterrel jött közelebb egy brutálkék drótkerítésnek köszönhetően, de ajándék lónak...Nyihaha.

Ami viszont nagy meglepetés volt az a kocsi műszaki vizsgája. Nem az anyagi oldalát tekintve, az szokványos volt, hanem amit a frissen vizsgázott autó szállított haza. Három picinyke, de annál csinosabb szerb luc csemetét. Ezeket az első tervekben a telek erdő-mező-dzsindzsa részébe szántam hűsítő fókuszpontoknak. Feri nem felejtette el, pedig mostanában nem sok szó esett erről. A virágzó rododendronról viszont annál több, még Jobbraszomszéd néni és a lánya is meg szoktak állni garázs sarkánál, kukucskálni és megcsodálni a tujasövényük alá telepített különlegességet. Ez a hely egyébként a fő cserekereskedelmi pontjává vált az udvarnak, ahol a megrozzant drótkerítésünk felett földes növénydarabkákat osztunk meg egymással. Szóval Feri kitalálta, hogy anyák napjára vesz nekem három szerb lucot (egyet Petitől, egyet Katitól, egyet Apától kap majd Anya). Szép terv, de nem olyan könnyű csak úgy megszökni a már korábban említett kertészetbe. Kapóra jött a vizsga, ami a kertészettel szomszédos településen zajlott, s bár a webáruházban nem volt feltüntetve, hogy lenne raktáron a fenyőkből, azért az elágazásnál lévő hirdetőtáblára írt számon megérdeklődte, és sikerrel járt. Vadi új szállítmány,  még beárazatlan csemete között válogathatott és  lelkesen állított be velük, hogy megalkothassuk a saját "Jeli arborétumunkat". Nagy volt az öröm. Csak az egyiket ültettük a rododendronokhoz, hogy a házhoz közel is legyen hűvöst biztosító fa, ami savasítja majd a talajt, hogy a rodo-k is örüljenek, a télen behavazott gyönyörű ágrendszerről, a fenyőillatról és madarakról nem is beszélve. Persze majd úgy tíz év múlva.