Itt az idő. Aki vándorpoloskára és lótetűre vadászik, most elkaphatja a grabancukat, mert kezdődik a randiszezon.
A poloskák tavaly a már virágzó körömvirágokon tartották tömeges esküvőjüket. Az ellenlépést addig halogattam, míg egyszer csal eltűntek a színről az ifjú párok, majd az utódok százai gyakorlatilag mindent tönkreettek. Idén körömvirág virágzó példányainak hiányában a virágzó káposztaféléken ülték nászukat, de résen vagyok, így minden nap befőttesüveggel a kezemben végigjárom eme dekoratív poloskamulatókat és begyűjtöm a szingliket és a kapcsolatban élőket egyaránt. Aztán vizet engedek rájuk és kész is a poloska-shake. A művelet kissé időigényes, mert zöldet a zöldön nehéz meglátni. A szomszédból nézve a szertartás úgy festhet, hogy Pampalini (ez lennék én) csavaros üveggel a kezében percekig áll, guggol, hajol kiguvvadt szemekkel a kert bizonyos objektumai mellett, alatt, felett, majd boldogan csörgőzik a házhoz menet, visszaúton.
A lótetűket is ebben az időszakban könnyebb elkapni, feljönnek szexelni a felszínre, így a beásott csapdákkal gyéríthetjük számukat. Eddig öt csapdában három hatalmas példányt fogtam. Palántázáskor ennél többet találtam, amikor ültetőlapáttal kifordítottam őkelméket, de ez a módszer hetek óta nem hozott a konyhára tetűt. Tegnap további hét csapdát ástam le, most nem csak vizet töltöttem bele, hanem a rohadt, de annál illatosabb epret is zúztam bele, hátha megkívánják. Mert ami eper nem rohad el, azt valami megrágja. Csigát nem találtam, hangyát sem, és a tetű szereti a lédús növényi részeket fogyasztani, úgyhogy ezt is az ő számlájukra írom, a megannyi kukoricanövény és paprikapalánta mellé. Az elmélyült konzervdoboz beásás közben találtam fészket is. Úgy látszik egyesek már túl vannak a dolgon, de a főszezon most kezdődik.
Elvan a kertész,
ha vegyszermentes...
Megjegyzések