A kiserdőt a szűnni nem akaró csodálatunk tárgyai köré terveztük meg tavaly, miután a józan ész összes ellenérvére fittyet hányva,
hirtelen felindulásból mégiscsak a magunkévá tettük őket. Télállóságukról a következő megállapításokra jutottunk. Fajtától függően, a maguk módján, de kibírták a telet. A különbség a két "idősebb" fa között több okra vezethető vissza. Első és legalapvetőbb, hogy nem ugyanaz a fajtájuk. A másik dolog, hogy tavaly a Dissectum viridis névre hallgató, magyarul Feri fája szárazságstressz miatt ledobta az összes levelét és ősszel kezdett újra kihajtani, ami szintén nem segíthette elő a téli nyugalomba vonulását. A lényeg hogy ez a fácska idén csak tőből hajt, el kell búcsúzni a csodás, de halott felső ágrendszerétől.
Az Orido nishiki nevű, magyarul Meli fája viszont teljes pompájában hajtott ki áprilisban, gyönyörű rózsaszín hajtásokon rózsaszín levelekkel, aztán a fagy még fátyolfólia takarás alatt is hazavágta. Újra hajtani kezdett, az újabb kora tavaszi fagy dupla fátyolfólia takarással is lehervasztotta. Ekkor már a legvékonyabb ágaknak is annyi lett. De újra hajt.
Következtetések:
- az ujjas juhar télálló,
- az ujjas juhar nem tavaszálló,
- az ujjas juhar mindig kihajt (amig egy csepp vér van az ereiben).
Megjegyzések
Mindkettő bosszantó, az is, ha a tél ártott meg nekik, de amikor a tavasz, az még jobban! Én a gyökereztetett fagyal hajtásaimmal jártam így, szépen beindultak tél után,a tavaszi fagy sem ártott nekik, most pedig már a harmadikról látom, hogy szárad. Pedig eső is volt mostanában, úgyhogy érthetetlen.