A veteményesről

Meg egyebekről is.

Van egy kabaré, még gyerekkoromból cseng a fülembe sokat emlegetett mondata: 

- A tavalyi jobb volt!

Én is így éreztem a veteményessel kapcsolatban. Aztán előbányásztam a tavalyi képeket, elolvastam a beszámolókat, és meg kellett állapítanom, hogy csak részben volt igazam. Mert a borsó, az eper, a káposztafélék, a hagymák hasonló fejlettségűek voltak.

A sárgarépa, petrezselyem, saláta fronton viszont tényleg jobban állt a helyzet, de még reménykedem. No nem a salátában, annak már lőttek, még jó, hogy Jobbraszomszéd néninek bőven van feleslege, amit nagyon szívesen nyújtogat át a kerítésen, hanem a gyökerekben. Talán a hétfői és mai eső előcsalogatja és megnöveszti őket. A kukorica, uborka, zöldbab és a tökfélék előbújtak. Palántáztam szárzellert, sonkahagymát és póréhagymát. Nagyon élveztem. Hagymát palántázni könnyű és jó érzés, nem tudom, miért. Kíváncsi vagyok, hogy melyik lesz gazdaságosabb, közvetlen a földbe szórni a hagymamagot, vagy palántázni a növendékeket. Melóban meglepő módon az utóbbi sokkal kevésbé macerás.

Ami viszont egyre kevesebb reménnyel kecsegtet az a szőlő, a szeder és a lótetű-háború. Nem igazán tudom, hogy a méreg és a vakond kínálta lehetőségeken túl még milyen módszerek állnak a rendelkezésemre. A  nedvességtartó, gyomtalanító, szerkezet javító talajtakarás csak kedvez a dögöknek. Kedvelik a meleg, párás helyeket, és mint azt a vakondlétszámból sejteni lehetett sokan vannak. Másoknak bezzeg nincs említésre méltó kártétel. Lehet, hogy a mulcs az oka az egésznek?

                                        Szeder

                                        Szőlő                                                             A tavalyi jobb volt.                             
                                                                                                     
Az oroszlánszájak viszont az egész család szívébe belopták magukat. Óriásiak. Gyönyörűek. Tartósak. És maguktól nőnek.