A borsószedéssel kezdődik az érzés, hogy megérte. Persze az ember még ha tudja is, hogy megéri, nem mindig érzi. De megéri. A csapdázás, a csalánlé készítés, a gazolás, kapálás, ültetés, a leégett orr, a tervezgetés, a ráfordított idő és energia. Ma pont erre gondoltam, mikor a borsóval teleszedett narancsos vödörrel a kezemben, a káposztától vizes ülepemmel ballagtam haza a veteményesből. Mert, aki a nitrogéngyűjtő borsót a tápanyagéhes káposztafélékkel párosítja, annak brokkolira és kelkáposztára kel guggolnia borsószedés közben, eső után. Na nem mintha a brokkoli észrevette volna, milyen jó dolga van, esik az eső, borsó a szomszéd és akkor egy kis nyeszlett fejet produkál. Büntiből jól meg is öntöztem minden palántát erjesztett csalánlével. A spenót viszont vagy örült a borsószomszédnak, vagy az esőnek, vagy egyszerre a kettőnek, de sokkal szebb lett, mint tavaly. Ma fasírt készült belőle. Gondolkodtam is, hogy miért vetek spenótot, mikor nem is szeretjük annyira. De majd edzünk rá. A fasírt finom volt.
Köretnek pedig a komposztból nőtt krumpliból lett saláta. Ez kevéske volt, úgyhogy megkapargattam a legnagyobb Balatoni rózsák alatt a töltést, turkáltam egy kicsit óvatosan a földben, kiegészítettem a zsákmányt, majd visszatakartam őket.
A kert persze gazos, még sok helyen várja a palántákat, a virágokat, de már kellően kaotikus.
És még egy kis kiegészítés a poloskák nemi életére vonatkozóan. Ma volt a legnagyobb fogásom. A poloskák az elvirágzott vörös leveles kelekről átköltöztek a felmagzott és bódítóan illatozó rukola bokorra. Még jó, hogy szeretik csúcsra járatni a szexet. Az ivarnyílásaiknál összekapaszkodott egyedek mindig felmasíroznak a virágokhoz, onnan könnyű őket begyűjteni. olyan sokan voltak, hogy esővizes ülepemről is megfeledkeztem, miközben a befőttes üveget töltögettem velük. Jó fogás volt. Mellettem a borsóval teleszedett vödör, hónom alatt a felmagzott hagymán döngicsélő méhek, térdemnél levendula, orrom előtt poloskás rukola. Megannyi illat. Holnap is jövök.
Megjegyzések
@Carla: Thank you for the kind words. I was at your garden too and admired your vegetables. They are so beautiful, much larger than mine.