Szerencsére olcsón megúsztuk a tegnapi vihart. Bár áram hol volt, hol nem volt, mint a mesében, és a konyhaajtó alatt, valamint annak kis ablakán ömlött a konyhába az eső, nem esett kárunk. Minden délre néző ablakunkba jutott egy fej, ami a vihart bámulta. Lenyűgöző erejű szél tombolt a kertben. A nyírek, a kis galagonyafák földig hajoltak. Jobbra-balra, jobbra-balra. Még jó, hogy a góré megbomlott tetejét tavasszal megcsináltuk. Csak az évelőágyban feküdt meg néhány magasabb növény, a veteményesben pedig a krumplik és a paradicsomok lettek megtépve. Remélem helyre jönnek. Csodával határos módon a magastörzsű ribiszkének nem törtek le az ágai és a közel másfél méter magasra nőtt lóbab is megállt a lábán.
Megjegyzések
Örülök, hogy megúsztátok.
Mondjuk, amikor a bloggeren láttam a bejegyzés címét, az ütő megállt bennem, hogy a gyönyörű kertedet tönkre tette.
Hálistennek kisebb károkkal megúsztátok.
Szegény Emberem éveken át pánikolt minden viharnál, hogy biztos tönkreteszi a kertemet.
Nem a veteményt sajnálta annyira, csak engem, hogy mennyit küszködök vele, aztán meg szomorú leszek, a pusztítás miatt.
Soká tartott, míg megértettem vele, hogy a mezőgazdaság ilyen. Van amikor kis édenkertet nevelgetünk, és minden klappol, aztán van, amikor a legszebb állapotában veri el a jég, esetleg csavarja ki a szél.
Majd összekapják magukat a növényeid, pár hét múlva nyoma sem lesz.
Meli, örülök, hogy nem lett nagyobb kár sem a házban, sem a növényekben.
@Fernel: Bocs, hogy rád hoztam a szívrohamot és köszöni a kert a dicséretet, simogatja a máját.
@Holdgyöngy: Sajnálom az "aratást", úgy tűnik, ti semmi rosszból nem maradtok ki. A múltkor fagy, most jég:(
@Adél: Megértem a rajongásodat, film is készült ilyen érzelmi kapcsolatokról.
@Bea: Nem tudom említettem-e már, de nálam a horror a Jurassic Parknál kezdődik és végződik.:)
De viccen kívül igazi horror filmeket én sem nézek, de a thillereket (vagy hogy kell írni) szeretem. Meg a misztikusokat. A jókat. Aztán sokszor csalódok, hogy ezt a filmet is kár volt megnézni... De ez a könyvekkel is sokszor így van.
És ennek semmi köze nincs a kerthez, bocsánat :)
A vihar engem is mindig megbabonáz, egyszerűen nem tudom megállni, hogy ne nézzem:)
@BoGyo: Úgy tűnik itt a blogon ti vagytok többségben, akik "élvezik" a vihart. Én most először jártam így.
Sajnos bele tudom magam élni a helyzetetekbe,hogy sok helyen befolyt az eső hozzátok,mert nagyjából 2éve nekünk olyan esőzés volt egy nap alatt,mint ami egész év alatt nem volt...
Kétszer akkora felhőszakadás volt,hogy térdig álltam a vízben a lépcső alatt,lapátoltam,vödröztem ki a vizet,hogy a szuterénba ne menjen be,de hiába.
Sajnos betört a víz az alsó szintre,és amik bent vannak jól átáztak.
Napokig szárítottuk,szellőztettünk.
Azóta is ha 5-6mm esőt jósolnak én már rettegek előre nehogy újra megismétlődjön az akkori nap,amit nem kívánok senkinek sem.
A filmre visszatérve: Én a valóságtól sokkal jobban félek. Híradót, híreket nem merek nézni...
@Bea: Nálunk már régen be van tiltva a híradó. Szegény Feri csak az esti ismétléseket vagy a teletextet nézheti. Állandóan bőgtem rajta.