Bab

Nem mintha nagy elégedettségemben választottam volna a témát, de most ez (is) van terítéken. Pontosabban fogalmazva kellene legyen terítéken, ha teremne. Jelenleg a poloskagyüjtő, idő-erő-pénz pocsékló locsolásért cseppet sem hálás zöld ceruzababra vagyok zabos. Már több, mint egy hete nézegetem rajta a kicsi, vékony terméseket és mondogatom, hogy két nap múlva jövök szüretelni, de nincs mit. Szemtelenül fityiszt mutat minden egyes alkalommal. Nagyon kiábrándító. Talán az eső, vagy a lehűlés segíteni fog. Már, ha ma esik és le is hűl a levegő végre. Jobban. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy szerda este esett valamennyi eső, aminek nagyon örülök, és a levegő is jobban jár, pár fokkal hűvösebb is. Főleg éjszaka érződik a változás.
Aztán van az ölesbab, vagy méteresbab, ami futni hivatott, de nem fut. Tízcenti magasra (alacsonyra) nőtt bokrain hozza valóban hosszú, háromarasznyi terméseit, amik lila magokat rejtenek és nagyon finomak. Azt hiszem le kell ülnöm mellé és megbeszélnem vele, hogy ő bab. Kap vizet. Szedje szépen össze magát. Lehet, meglepem egy kis trágyalével is, hátha nyomelemhiányos.

 Leszüreteltem a forróságban hirtelen beérett lóbabokat is. Szépen termett, látszólag. Mert, amikor elkezdtük kibontogatni a feketére száradt hüvelyeket, jött a meglepetés. Kivétel nélkül, szinte minden magot megszívogattak a poloskák. Pedig nem láttam rajta a dögöket, hogy mikor történhetett, most sem értem. Vagy nem is poloska-kár? Remélem a csírázóképesség nem veszett el. Zöldtrágyának szerettem volna szaporítani, azért álltam ellen a kísértésnek, hogy még zsengén fejtettbablevest készítsek belőle. Mert a bolti, majd háromszáz forintos zacskóban húsz szemnél nem volt több. 

Az Artemis nevű, zöld lapos hüvelyű bab viszont nagyon biztató. Csak egy pici sort vetettem, amit meg is evett szinte a gaz, de a megmaradt három bokor szépen terem. Poloskát is, zöldbabot is. Ebből fogok vetni a megüresedett hagymahelyekre.