Részlet.
A teljes valóság.
Apránként megadják magukat az évelőágy növényei. A száraz forróság semminek nem kedvez, sőt sokszor még a szél is rásegít, hogy a vízveszteség elérhesse a maximumot. A palástfű bírja a legnehezebben, sejtettem, hogy így lesz, hiszen német és angol kertekben néztem ki magamnak, de annyira gyönyörű, nem bírtam ellenállni. Most már nem annyira gyönyörű. Ami még tartja magát, a kúpvirág, a díszcsorba, és a most belelendülő sásliliom. A többiek vegetálnak, vagy előrehozták a virágzást, mint az egyik őszirózsám is, vagy szüneteltetik a virágzást. A legnagyobb liliomom már elérte a tízcentis vég-magasságot...
Sőt, már a muhar (alias ronda dög gaz, de a szélben ringó kalászkáit aranyba foglalja a napocska) is sárgul az ágyásban, eddig ez volt a "díszfű" az ágyásban az árvalányhaj mellett.
Azt hiszem jövő tavasszal újraültetem az ágyást. A legtöbb növény nem a tőle elvárt magasságot, szélességet , formát hozta, korrigálni fogok. És hiányérzetem is van. Magas növényem meg nincs. Ez ellen is tenni fogok valamit. Új koncepció, régi növények, új ültetés. Persze egy csomó növény még csecsemő, így még egy darabig nem is lesz olyan, amilyennek elképzeltem, de addig is gyakorolok, tanulok, álmodozom. Jó indok a növényvásárlásra, nem?
Megjegyzések
Szerintem pedig szépek a virágaid!!!
Nálam először a frissen vett csillagfürtök adták meg magukat,nem lesz csillagfürtöm sohasem:( De a kis madárbirs bokrom is halálán van, meg még ki tudja miről nem tudok?
És tényleg szépek a virágok is, de az összképet nem sikerült eltalálni. Meg ezt a hatalmas ágyást nem tudjuk locsolni, úgyhogy csak várjuk az esőt. Csak ki ne nőjön a szakállam.