Balatoni rózsáról

Idén négyféle krumplit vetettünk. Ebből a kereskedelmi forgalomban beszerezhető Laura típusút már felfaltuk. Nem volt nehéz. Alig volt a bokrok alatt, az is rendesen előkóstolva. Azért ezt, mert ennek gumója nem vethető vissza jövőre. A keszthelyiektől rendelt legkorábbi érésű Balatoni rózsa öt sorából egyet ettünk meg újkrumplinak, a többit hagytuk "megérni", hogy tárolható legyen. Néhány napja felszedtük a maradékot.  Pontosabban Feri bürkéje épségét kockáztatva bányászta ki a töveket, az őszi tökök tüskés szárai alól. Mert azok mindig nagyobbra és mindig más irányba nőnek, mint a terv. A termés elég szép lett, sőt túl szép. Olyan nagyra nőttek a krumplik, hogy a négy sorból alig tudtam ötven szem kisebb méretű, épet kiválogatni vetőmagnak. Mert ez a fajta négy szezonon keresztül visszavethető. Azt viszont nem tudom, hogyan lehetne megakadályozni a gumók mértéktelen előkóstolását. Szinte minden szem meg volt rágva, kicsi és nagy egyaránt. Igaz, jövőre más helyre kerül, talán az is segít, mert tavaly szebb is volt és kevésbé rágott volt. Talán az volt a gond, hogy parlagon hagyott, begazosodott területet műveltünk meg nekik? Nem láttam pajorokat, lótetű és sima tücsök viszont akadt rendesen. Meg apró bogarak százai, ezek zabálták az epret is.

A Vető                                                      A Jobb                                           A Rossz 

 A Jó

 A segítség.

Peti válogatott.

Kati válogatás nélkül pakolta vissza a talicskába a már szétválogatott krumplit.

A földben van még a White lady és a Démon. De már viszket a tenyerem, hogy a dolgok mélyére ássak.