Vérszilva (Prunus cerasifera)

Vérszilváról álmodom.

Úgy képzeltem, hogy a hátsó bejárathoz ültetett himalájai nyírekkel szép lesz. A magas, karcsú, zöldekhez az alacsonyabb, terülő koronájú bordó. És az egészről az egyik esti séta tehet, mikor bementünk fagyizni és szökőkúttal játszani a központba. A fürdőtől szép arborétumszerű park indul, ami Siklósig tart. Ott láttam meg őket, ahogy a lemenő nap átvilágította a leveleiket. Gyönyörűek. Ahogy az orruktól a fülük hegyéig csokifagyis, vizesruhás, boldogan mosolygó mókusok is. Szóval ezzel a sétával kezdődött, ahol egyúttal a gondolatot is elültettem Feri fejében. 
Aztán elrobogtunk a helyi kertészetbe felmérni a kínálatot. Kezdetben olyanra fájt a fogunk, ami nem terem, hogy ne csúszkáljunk a lepotyogott szilvákon. Az a fajta viszont elég borsos árú, mert elég idősek is voltak, úgyhogy üres kézzel jöttünk haza (mint legtöbbször).
Erre Feri azzal kontrázott, nagyobb helyismerete lévén, hogy néhány nappal későbbi séta alkalmával egy olyan utcába kalauzolt minket, ahol nem sütött szembe a délelőtti nap, és ahol vagy harminc évvel ezelőtt vérszilvasort ültettek a járda mellé. Szombat volt, így sokan szöszmötöltek a kertben, kérdezősködtem is egy kicsit.
Amit az utcában tudtam meg az az, hogy nem hosszú életű fák, a harminc éve telepített sor nagy része már hiányzik, gomba támadta meg őket. Azt is mesélte a néni, hogy a gyerekei nagyon szerettek felmászni a fákra  enni a gyümölcsüket, és hogy tavasszal a leggyönyörűbbek, amikor virágba borulnak. 
Közben hiába próbáltam kinyomozni, melyik fajták nem teremnek, hol így írták, hol úgy. Ezért úgy döntöttünk, hogy az se lenne biztos, hogy nem terem, amit annak vennénk, és nem is baj egy kis plusz gyümölcs, ami kicsit szilvás, kicsit cseresznyés, és amiért majd a mi gyerekeink is felmásznak a fára, mi meg lekvárt főzünk belőle. 
Így most vérszilváról álmodom. Arról, amelyikre kék szalagot kötöttem a kertészetben második látogatásunk után. Ha elmegy a hőség, hazahozzuk és megnézzük, hogy jól képzeltem-e az összképet. Két nyurga, kicsi nyírrel és a még nyurgább vérszilvával. Akkor fog kiderülni az is, hogy milyen is az a közepes esetleg gyors növekedés és mekkora is az a 4-6 méter magas eleinte tölcsér alakú, majd kikerekedő korona.

Megjegyzések

Holdgyöngy üzenete…
Én meg szilvát vettem gombócnak, az ízének köze nem volt a szilvához. Apám mondja idén nincs ízük a szilváknak. Nincs is, mifelénk.
Meggyes József üzenete…
Szép fa, nekünk is van egy már pár éve. A gyümölcse is finom, de keveset terem, és nehéz megtalálni a fán, mivel azonos színű a levelekkel.
Azt mondják nem kell metszeni, de azért nem árt odafigyelni rá, mert hamar bedúsul a koronája, a törzse pedig még nem bírja el. Ezért egy nagyobb szél pillanatok alatt kettétörheti a fát. Sok ilyet láttam már errefelé! Kis odafigyeléssel azonban igazán mutatós dísze lehet a kerteteknek!
Juhmeli üzenete…
@Holdgyöngy: Amit én vettem gombócnak az sem volt nagy szám, de legalább már érett volt. Fahéjas barna cukorba fordítottam felezve őket, úgy mentek a tésztába.

@Joe bácsi: Köszönöm az információt, ez az, ami felbecsülhetetlen: első kézből, tapasztalatból származó tudás. Az utcában a néni azt mondta, hogy nekik rengeteg szokott rajta lenni, gondolom fajtafüggő.