Idén nem törődtünk a szőlővel. Csak lemosó permetezést és egy kis hajtépést kapott, hogy elférjünk tőle a járdán. Május közepe volt mire elkezdett kihajtani, akkor derült ki, hogy az öreg karok nagy része elfagyott. Ezért nem is metszettem, gondoltam majd tavasszal kialakítom az újakat. Aztán később mégis nekiálltam lefűrészelni az elhalt részeket, átnézni az új vesszőket. Akkor fedeztem fel, hogy a lomb takarásában, a betonoszlopon támaszkodva mégiscsak van néhány fürt szőlő a direkt termőnkön. Sőt, már be is érett, apránként csipegetjük, Kati nagy örömére. Tavaly ez a fajta be sem érett, hiába volt szép hosszú ősz. Biztos túlterheltem a tőkét, túl sok fürtöt hagytam. Még a rigóknak sem kellett, a februári nagy hóig rá sem néztek.
De most mi csemegézünk.
Megjegyzések