Késő őszi varázslat

Szeretem a krizantémot (is). Nekem nem a temető jut róla eszembe, bár való igaz, hogy mind virágzási idejében, mind hidegtűrésében, tartósságában az egyik legmegfelelőbb dísz oda is. Most kezdenek nyílni az udvarban. Szinte minden betonoszlop mellett található egy-egy bokor, így bármerre járok gyönyörködhetek bennük. A színekben, a virágok formájában, az élénk bimbókban, és az illatában. A krizantémról a tobzódás jut eszembe. Mert tömegeket alkot. Mert nem lehet elsiklani felette. Mert nem szégyenlős, vonzza a tekintetet.  Akkor is, ha törpe. Akkor is ha magas. Akkor is, ha gömb. Akkor is, ha nem formás. Akkor is, ha szimpla virágokat hoz, és akkor is, ha tömvetelteket. 




Jövőre a nagy évelőágyba költöznek. Váltják az őszirózsákat. Az egyik legszárazságtűrőbb évelőnek találtam őkelméket, az előbb említett őszírózsákkal és a még nem emlegetett varjúhájjal karöltve. Ez azt jelenti, hogy egy csepp vizet sem kaptak az égi áldáson kívül, ami ugye idén és tavaly is igencsak kevéske volt, de legalább idén még a tavalyinál is hosszabb kánikulával párosult. Ezeknek a növényeknek ez meg sem kottyant, pedig teljes napfényben sütkérezhettek, nulla árnyékban. Még a levelek sem száradtak le róluk, még csak le sem fittyedtek a negyven fok melegekben. És most, mikor a hűvös, ködös időben minden begubózik, ők színt, illatot, változatosságot hoznak a kertbe, a vázákba. (Igaz virít még a mexikói rézvirág, de már nem sokáig.)

Az ötféle kerti krizantém persze nem volt elég nekem (sem). Nem tudtam ellenállni a gömböknek. Kellettek a lépcsőre. Mostanra már túl vannak egy átültetésen. Vásárlás után ezt a lépést nem szabad kihagyni, ha azt szeretnénk, hogy sokáig éljen és ne kelljen állandóan locsolgatni, a föld nélküli, gyökerekkel teljesen benőtt cserepű növényeket. Az első virágzási hullám is levonult. Az elszáradt virágokat lecsipkedve láthatjuk a következő sorban tolongó bimbók hadát. Szóval, ha még egyszer szeretnénk gyönyörködni a virágtengerben és jóllakatnánk a méheket is, akkor távolítsuk el az elnyílt virágokat. Ha pedig az enyhébb fagyoktól szeretnénk megvédeni a virágokat, hogy szépek maradjanak az ünnepekig, takarhatjuk a bokrokat újságpapírral éjszakára.

Mindeközben pedig ne felejtsük el megkeverni a lekvárnak feltett zöldparadicsomot a tűzhelyen. De legalább hagyományőrző vagyok. Tavaly is odakozmált egy kicsit.

Megjegyzések

BoGyo üzenete…
De szépek! Az idén még nem jutottam odáig, hogy beszerezzek egyet-kettőt. Pedig olyan jó rájuk nézni!
Juhmeli üzenete…
Még pótolhatod!:)