Szőlőszív és sárgarépa

"Ha már végképp a padlón vagy, nézz jól körül és szedj fel onnan valamit!"

Nem tudom, kitől származik a mondás, de akár Kati is szerezhette volna, miután üvöltve feltápászkodott az előkertben. Fel is szedte és persze jól bosszút állt a tettesen, mert most éppen nem a saját lábában esett el. Így került a Kati-csapda a kezeim közé, és lett belőle egy vesszőszív, egyelőre csupaszon. 

Ezen kívül jóval korábban, még a kosár előtt készítettem képkeretet is az elfagyott szőlő levágott hajtásait felhasználva. A szőlő sok dologra jó, még halva is. Nem árt észben tartani. Azt sem, hogy nem kellene folyton ilyesmikkel babrálnom, de hátha egyszer megügyesedek.

Ma nem esett, így gyorsan elültettem a folyton termő eperpalántákat, mind a hármat, a megálmodott helyükre. Persze, mikor kikerültek a cserépből, megint nem bírtam magammal, és tő osztottam őket, meglátjuk, mit szólnak hozzá, főleg a nagyrészt gyökér nélkül maradt szerencsétlenebb darabok. De még szép idők jönnek, összeszedhetik magukat, esetleg növeszthetnek gyökereket.

A répaszedésben pedig ott tartunk, hogy sehol, még nagyon nem sikerült belevágnunk a felszedésbe a sok eső és a tárolás módjának hosszan tartó megálmodása miatt., de a csalamádé kedvéért lecsekkoltunk egy sor 'Nanti' típusút. Nagyon szépek lettek, de a légynek volt ideje megfúrni őket, miután felszedtük mellőlük a hagymát. Mert előtte egyetlen fúrt répát sem láttunk, most azért akad. 

Szóval egyelőre ennyit a betervezett, de elmaradt munkákról. És még azt is meg kell említenem, hátha jövőre érdekes lesz (nekem), hogy ismét terem a cukkini, a kis termések felett letépkedtem néhány levelet, hogy több meleghez, fényhez jussanak, meg persze rothasztó harmathoz és növekedést visszafogó éjszakai hideghez. Virágzik a zöldbab és az uborka, egyre bizakodóbb vagyok. Lesz még szüret?