Kis beszámoló

..., hogy nyoma maradjon mindennek.



 Először is a gyümölcsfák. Mind a helyükön vannak. A cseresznye, szilva a nagyerdőbe került. Az alma, körte és barackok a gyümölcssövénybe.  Előbbi kettő vízszintes termőkarosra lesz nevelve, mint a többiek, a barackokat pedig ferde karú, kétdimenzióba próbálom sövényesíteni. Hogy miért, mikor itt a 2000 nm? Mert sokfélét szeretnénk, de nem sokat. Meg szeretek kísérletezni. Szakmai ártalom? Meg még vannak terveim. Mindig is szerettem volna a kertbe egy alagutat. Volt, hogy rózsából, volt, hogy lilaakácból, most pedig formára metszett alma- és körtefákból látom lelki szemeimmel. Bár ez még jóval odébb van. Mert egyelőre csak az egyik oldalon vannak meg a fák, de így még meggondolhatom magam. Megint. Mint mindig. A csüngő eperfa szem elé került a kiserdőbe. Úgy látom, Feri fantáziáját is beindította ez utóbbi, várja a jövő évet, hogy kizöldüljön. Már a beköltözés óta fájt rá a fogam, de nem értette, miért. Aztán a legközelebbi játszótéren felfedeztünk egyet. A gyerekek lakmároztak belőle idén és tavaly is. Meg Feri. Látszik, a gyomrán keresztül is visz út a szívébe. Nagyon mondogatta a telefonban, amikor előzetes terepszemlén volt a kertészetben, hogy van. Meg hogy mekkora. Meg, hogy nem olyan vészes. Meg, hogy ugye megnézem...
Idén nagyon megalkuvók voltunk. Bár az 1m x 1m-es szélesség maradt, a gödröket 60 cm mélyen ásta csak ki, aztán a gödör alját is felásta, majd több talicskányi saját komposzttal keverve a földet ültette el a fákat. Elfogyott és nem vettünk marhatrágyát. Remélem nem bánjuk meg. A mókusok pedig buzgón tömörítették a gödrök alját és a kiemelt földkupacokat is. Persze a kis kertészpalántákat nem ültettük el, szaporításukhoz maradtunk a régi, jól bevált módszernél.

A csüngő eperfa.

A veteményesben annyi történt, hogy palántáztam áttelelő salátát, Jobbraszomszéd néni szánt meg vele, mivel az enyémek nem keltek ki. Átültettem pár tő eperpalántát is a folytontermők szomszédságába. Még mindig nézegetem a zöldbabot, mert még mindig virágzik, mert még mindig nem fagyott el, pedig a szél igencsak megbontotta a ruhacsipeszes-fátyolfóliás tákolmányomat. A cukkinikről az utolsó bébiket tegnap szedtem le, bár levele már egy hete nincs. Ami idén ősszel jól sikerült az a retek. A feketének lassan a végére járunk, bár a sok esőtől széthasadtak a gyökerek, de nagyon finom ropogtatni valót adnak. Csemegének pedig ott a hónapos retek, ami végül csak kigömbölyödött, bár az íze igen visszafogott a feketéhez képest. 
A tegnapi zsákmány, a zöldhagyma lemaradt.
           Saláta ültetvény a tyúkhúrban.                                              Élet a fátyolfólia alatt...
           
...és a hidegágyban. 
Tépősaláta, hónapos retek, spenóttal.
Madárbegysaláta szintén a hidegágyban.

A végére a bódító. 
Még mindig virágzik a lonc.


Megjegyzések

Hedvig üzenete…
Csodakert! Jó sok munka lehetett!
Holdgyöngy üzenete…
Nézem az új dizajnt, a régi képet nagyon hiányolom. Egyből nálatok voltam. Ez a gyomron át... tétel nagyon igaz! Még mindig gazdag a kerted,nem hiába, ügyes vagy!
Anikó üzenete…
Annyira tetszik kert, Ti is úgy ültettek ahogy mi! Ki mit szeretene az van. Nem a magazinba...:-)
BoGyo üzenete…
De jó, hogy még mindig ilyen sok minden van!! Az csüngő eperért irígykedem:) Olyan szép!
Juhmeli üzenete…
@Hédi: Tényleg csodakert! Kész csoda, hogy ennyi oda nemfigyelés és kevés időráfordítás mellett mindig van minek örülni:)

@Holdgyöngy: Remélem megszokod és nem megszöksz. Azért kicsiben oldalt beraktam a veteményest, hogy ne tévedjetek el.:)

@Anikó: Hát, ez egy mindent bele kert lesz. Reméljük mindannyiunk örömére.

@BoGyo: Igen csinos növény tud belőle kikerekedni. Majd kicsit asszimetrikusra metszem, úgy vadregényesebb lesz.