Már az elején be kell vallanom, hogy utálom a kis dögöt. Mindenhol felüti a fejét a kertben. Először azt sem tudtuk, honnan került hozzánk. Mára felfedeztük a lelőhelyet. A kert legvégén futotta be a drótkerítés egy részét. A gyökere iszonyat hosszan bujkál a föld alatt. Idősebb növényeket nem is tudtunk rendesen eltávolítani a nemkívánatos helyekről, úgy mint veteményes, szederbokrok, szőlő, házfal és járda közötti rés. Föld alatti tőkéjénél fogva szoktuk megragadni és csak húzzuk, húzzuk, miközben nézzük, hogy több méter hosszan emelkedik a föld a gyökerekkel együtt. És idén több van, mint tavaly volt. Így nem téves az a következtetés, hogy jövőre még több dolgunk lesz az irtásával. De addig is arra gondolok, hogy majd készítek a tobozából nyugtató teát. Esetleg sütök belőle kenyeret. Vagy tavasszal zsengén salátába kerül. Vagy koszorút kötök az indáiból most még friss virággal..
Még többet pedig innen meríthet, aki szeretne.
Megjegyzések
Szép lett az ajtódísz, szépek a színei!
@Adél: Örülj, hogy nem telepedett még meg a kis kertedben:) Ezzel a növénnyel könnyű volt dolgozni, hajlik, nem törik a szára. A koszorú sincs sehol rögzítve, se drót, se madzag, csak amin lóg.
@Holdgyöngy: Tízperces, nulla forintos, minden porcikájában "hazai":)
Nagyon jó a műved!
@BoGyo: Én nemrég olvastam, hogy szereti a nedves helyeket, nálunk is a kert végi csatorna partjáról indult hódító útjára.