Csak a tavasszal, kora nyáron virágzó évelőket szoktam visszavágni. A nyári, őszi virágzók általában maradnak, és most kivételesen nem időhiány vagy lustaság miatt hagyom az elszáradt virágzatokat, magtokokat, hanem mert szeretem a látványukat. Persze rendesebb kertészeken már akkor kitör a frász, ha hervadt virágot látnak, és rohannak is a metszőollóért, sőt egyesek a teljes virágban lévő krizantémbokrokat vágták le és halmozták az út mellé az utolsó zöldhulladék szállításkor. Fájt is a szívem értük, de nem az én dolgom...
Persze azzal számolnom kell, hogy a magképzésre fordított energia a jövő évi pompából vesz vissza, így okosabban tenném, ha egyes töveket magképzés előtt visszavágnék. Ez biztosítaná, maradjon erő jövő évre is, de ez csak elmélet, még ki kell tapasztalni.
A kedvenceim hófúvásban, napsütésben:


A nagy évelőágy télen sem unalmas.

Őszirózsa még meglévő "pompomokkal" és csillogó csészékkel.

Varjúháj az örök kedvenc.

Évelő tollborzfű.

Kasvirág és díszcsorba.
Másik fajta varjúháj kasvirággal.
Szeretem a mintákat, amiket a hóba rajzol a nap.
Lehet, hogy egyeseknek bizarr, de nekem tetszik.
Lehet, hogy egyeseknek bizarr, de nekem tetszik.
Kitartó krizantém.
Megjegyzések
Igen, én is ezzel vigasztalom magam, amikor lustaságom okán itt- ott kilátszik ez+az a hó alól. Amúgy is, szeretem, ahogy te mondod, a hóképeket.
A kerted minden évszakban csodás!
Az oldal is szép.
Azért pihenj a télen.
Áldott békés karácsonyt kívánok!
@BoGyo: Köszi a dicséretet, karácsonyi blogruha, bár a hó már oda van.:)
@Fernel: Köszi, engem nem zavar a kórók látványa, sőt szeretem őket.
@Gyula: Pihenünk mi is, a kert is. De januárban már készülődni fogok, februárban pedig már nem bírok magammal...