... a szúnyogok. Sokan vannak. Nagyok. Hangosak. Éhesek.
Miattuk jöhet újra a piros orr-derék-kar hármas a virító szeplőimmel meghintve és az enyhe napszúrás minden tünetével megspékelve.
Azért kedvem nem szegi a dolog, munka helyett gyönyörködöm mindenfélében.
A holdviolákban, melyek magukat vetik évről évre a gyöngyvirágszőnyeggel borított előkertben.
Az Angelique tulipánjaimban, a költőnárciszokban a fűben.
A virágzó eperföldben. Igaz, csak fél szemmel, mert a gaz bennmaradt.
A tyúkhúr sövényből kiszabadított levendula sövényben.
A hétvégén dolgozni is fogunk. Mert lesz vetemény, nem kérdés. Az annál inkább, hogy mikor, és az is, hogy ebben a dögmelegben gyorsan kiszáradó, megkeményedő földben mi lesz bátor előbújni.
Talán azok, amik nem szégyellik a szeplőiket.
Megjegyzések
Költőnárcisz? Mindig tanulok tőled valamit!
Szépek a virágaid. Valóban lehet bennük gyönyörködni.
Méghogy gazos az eperágyásod? Mert nem láttad az enyémet.
Csudajól elkaptad a mángold leveleit, ahogy átsüt rajtuk a nap!
@Mr. Pickles: Benéztem hozzád, te is és az eprek is jól belehúztatok.
@BoGyo: Köszi, az illata is nagyon jóóóó! Bár most már elnyomják a szembeorgonák.
@Gyula: Köszönöm. Megnyugtató, hogy az ország más részén is sűrűn van kerti vérvétel.;)
@HP: Elkezdtük, morzsánként haladunk. Nálunk is szépen vannak hangyák is. Minden felkupacolt szőlővessző hangyavárrá változott.
@Petra: Sentinel Feri nagy kedvence, szeretne még belőlük, már ki is találta, hogy hova.