...és helyzeti előnyben is vannak, mert az eperföldön laknak. Idén a tavalyihoz hasonlóan, immár hagyományosnak is tekinthetően rózsaszínűen rohad az eper. Esetleg penészedik, de semmiképpen sem érik be, és a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető édesnek. Viszont ellátja a kert apraját (hangyák) és nagyját (kertész), mert az illata akkor is eperillat, ha éretlen, ha vízízű, ha savanyú, ha rágott. Készült belőle szörp(nek is használható öntet), valamint az esőszünetekben szedettek a fagyasztóban várják be egymás társaságát, hogy lekvárként egyesüljenek. Mert a kertész úgy szereti. Sőt, ha lekvár, akkor eper. Majd szeder, esetleg málna, vagy meggy, ribizli, és ezek keveréke. Nyersen a rovarokon és puhatestűeken kívül a kutyának sem kell, de legalább sokat lehet(ne) vele dolgozni.
Jobbraszomszéd néni újdonsült macskája is jobban tudja, mert jobb a hallása és a szaglása. Sőt súlyának és testfelépítésének köszönhetően nem süllyed el a veteményesben vakondvadászat (lótetű?vadászat) közben. Mellesleg több a szabadideje is.
A munka még mindig csak morzsánként halad. Feri nekiállt a veteményes-főútvonal befejezésének, de kényszerpihenőre vonult. Én mostanában főleg a gyümölcsössel foglalkoztam. Az őszibarackról leszedegettem a sok-sok kis barackot, vagy hatvanat, de még így is lehet több maradt rajta, mint illene egy ilyen idős fának. A nektarin helyrejött a tafrinafertőzés után. A beteg levelek lehullottak, de szépen kihajtott, új leveleket hozott. Van rajta 3 kis termés is, bár a fácska felemás, két ága van, a harmadikat idén sem sikerült pótolni. A két kajszi elhalt. Szépen hajtottak, majd metszés után elbarnultak. Gondolom a guta ütötte meg őket. Ősszel újra próbálkozom. Feri nem ilyen türelmes, ha kertről van szó, bár a gyerekekkel sokkal tovább bírja a cérnája, szóval ő nem várt őszig a csüngő eperfával. Mindenképpen most akart szerezni a tavaly ősszel ültetett, de tavasszal nem hajtó helyett másikat, így egyik nap azzal állított haza. Nagyon boldog vele. Nem meri elültetni, de minden nap körüludvarolja a dézsáját.
Az első ősszel betelepült immáron harmadik tavaszos szilvánk(Cacanska lepotica) ágai meredeken, mondhatnám úgy is, hogy függőlegesen nőttek, így egy kis eligazításban részesült. Csodaszép kék bálakötöző madzaggal betondarabokhoz erősítve húzogattam le az ágakat, ezzel is nehezítve a fűnyírási munkálatokat. Remélem jövőre már leszedhetem róluk a súlyokat. Szilva viszont lesz rajta szépen kóstolónak, ha minden igaz.
Az öregebb gyümölcsfák is biztatóak, mind alma-, mind körteügyileg. A kukacosodás (hernyósodás) okozta zöldenlepotyogás ellen idén permetezünk Mopsilannal. Meglátjuk, mire jutunk vele, tavaly nem kellett almát ennünk, de körtét sem. És nem csak a rosszkor jött késői fagyok miatt. A levéltetveknek meg beszereztünk kenőszappant, ha elmennek az esők nyomunk a pofájukba.
Most a málna kötözgetése következik, ott ahol elmaradt, mert málna mindenhol nő, de leginkább ott, ahova nem is ültettünk, vagy ahonnan átültettük. A szeder a tavalyelőtti tél és a tavalyi nyár miatt még mindig nem talált magára, de azért bízom néhány üveg lekvárban, meg abban, hogy idén egyszer s mindenkorra rendbe teszem a sövényt, ami kalandoknak (és a testedzésnek) megannyi módját szolgáltatja.
Most a málna kötözgetése következik, ott ahol elmaradt, mert málna mindenhol nő, de leginkább ott, ahova nem is ültettünk, vagy ahonnan átültettük. A szeder a tavalyelőtti tél és a tavalyi nyár miatt még mindig nem talált magára, de azért bízom néhány üveg lekvárban, meg abban, hogy idén egyszer s mindenkorra rendbe teszem a sövényt, ami kalandoknak (és a testedzésnek) megannyi módját szolgáltatja.
Megjegyzések
Nálam egyébként ha lekvár, akkor szilva :)
Sajnálom a kajszit, a mi szilvafánk még gondolkodik, hogy mit csináljon, középen van egy egészséges ág, néhány gyümölccsel, a szélső ágak még mindig úgy vannak. Az az érdekes, hogy nem dobja le az elszáradt leveleket, ott maradnak múmiának.
Miért nem meri a Feri (jó ez hülye szóvicc volt) elültetni a síró eperfát? Ha edényeset vettetek, azt szépen el lehet ültetni, jobban fogja érezni magát a földben, mint az edényben.
@Bea: Így jártam. Mondják, a kajszit nem szabad metszeni, pont ezért. Újra próbálkozom, és a permetezést sem szabad hanyagolnom.
@Gyula: Felülről is rohad, sajnos és az íze se valami jó. Lehet más fajtát is ki kellene próbálnom.
@Lizi: Nekem is mindig ez jut eszembe, ha meglátok egy házatlant. Aztán meg az, amikor anyumék kiengedték az udvarra a kacsákat (simákat) legelni, azok rögtön a szőlőnek rohantak, és csak nyelték, csak nyelték, csak nyelték a szőlőszemeket.:)
@Petra: Eperfát mostanában konvertálták szabadgyökerűből konténerbe a kertészetben. Margit néni, az ottani minddenes sopánkodott Ferinek, hogy augusztus előtt el ne ültesse, mert elpusztul a fa, de legjobb lenne, ha augusztus előtt el se vinné, hogy jól begyökeresedjen. Szóval Feri beijedt, de nem hagyta a zsákmányt, hazahozta.