A veteményesről

Lassacskán minden ágyásba beköltöznek a lakók. Előfordul, hogy csak két palántát vagy egy sor valamit tudok helyre rakni, sőt van olyan nap, hogy le sem jutok a kertbe megkukkolni a vetést, de akkor is betelnek a helyek. A menedzsereim nagyon szigorúan osztják be, hogy mikor mehetek ki játszani, de mostanában bőkezűbbek voltak. Ezt abból is észre lehet venni, hogy már az őszre-télre valókon kezdek agyalni, miközben a tavaszi veteménynek még se híre se hamva. Csak azok a burgonyák bújtak elő, amiket öcsi nem túl finoman, de annál csírátalanabbul vetett el, először pepitában, egy piros mellé (Démon) egy sárgát (White Lady).

 

Hosszú tél után a vetőgumós ládák

Megrökönyödött arcomra nézve egy szó nélkül komótosan újra végigballagott a sorokon, összegyűjtötte a gumókat hasához ölelve őket (újabb csíraveszteség) és ezután szépen fajtánként sorakoztatva  takargatta be az árkot. Bezzeg amiket egy jó héttel előtte, gondosan ügyelve a hajtásokra én ástam vetettem el (Balatoni rózsa), az látszólag még csak nem is mocorog, ahogy a gyökérféleségek sem. Sőt a borsó sem.

A vakondhelyzet egyelőre tűrhető, eddig csak egy paradicsomot kellett újraültetni. Lótetűből megint mínusz kettő, de a lyukak számából ítélve bőven van még. Locsolni nem kellett, miután Feri kihúzta a vakító kék slagot megérkezett az eső, és jó nedves lett a föld, annyira, hogy most a palántázáskor sem locsolok, nehogy a vakondnak úszásra szottyanjon kedve.

A spárgát megkóstoltuk, nyersen, mert főzésre nem volt elég, megtartjuk, Ferinek ízlett. Lédús, feszes, roppanós, zöld ízű volt.

Várom, hogy a rebarbara magasabbra nőjön, mert tízcentis levélnyelekből nem lehet alkotni, főleg ha alig van pár darab a négy bokron.

A mák bimbói színesednek,  nagyon izgatottak vagyunk, mi lesz belőle, én még csak zacskóban láttam mákot, ha nem számítjuk a pipacs toktermésében zörgő magokat.


Még mindig van ültetnivaló paprika, krumpli és a cukkinik is a zacskóban ülnek, de már csak napok kérdése és teltház lesz a veteményesben. Még köztesnek ide-oda rakok babokat, hagymákat, zellert és bazsalikomot, virágokat, de aztán nekiugrok az őszre-télre valóknak.

A képletek, hogy ne felejtsem el, mi hova került:

hidegágy - 5 sor majd meglátjukmilyenlesz paprika szomszéd nénitől - 2 sor göthös padlizsán - 2 sor elefántormány paprika

eper helyett:

hosszú oldalon Capitano zöldbabnak

12 db karfiol Snowball - 3-3 Senator paprika és 2-2 Tizenegyes - 5 Ásványrárói paprika - 9 Kapia - 6 sárga húsú kaliforniai

fűszerkertbe:

5 Berta szív és aszimmetrikus szív paradicsom

paradicsomágyásba:

2*2 Golden königin - 2 Goldkrone -  2 Yellow goldfish

paradicsomok után sorban:

1 sor bab

2 sor aranymazsola kukorica

2 sor mohikán uborka

3 sor aranymazsola kukorica

5 bokor Provence-i muskotály sütőtök

A verebek beköltöztek a felhalmozott metszési hulladék közé, nagyon hangosak és rendetlenek. Ezekből növénytámaszok fognak készülni, utána aprítjuk fel őket gyújtósnak. Nem a verebeket. A kiszóródó tyúkhúrmagokra jár a zöldike és hatalmas ricsajt csap a verébnéppel való veszekedés közben. Nem osztozkodó típus. Az őszapók is visszatértek. Tegnap épp szökni készültem, mert aludtak a mókik. Lassan, óvatosan nyitottam a konyhaajtót, egyik a kezemben a kilincs, másikban egy pár bakancs, kissé begörnyedt testtartással tipegtem lábujjhegyen kifelé. Ott ült az orrom előtt fél méterre. Megdöbbentem. Ő nem. Csak hintázott a házat a garázzsal összekötő lengőkábelen, egyensúlyozva hosszú farkával. Hosszú öt másodpercig farkasszemet néztünk. Én még mindig görnyedt testtartással, kezemben a bakanccsal. Ő lazán hintázva. Én nyertem. Az apó meg csatlakozott a szomszédban hangosan szuszogó társaihoz.

A legifjabb menedzserem. Már 3 és fél hónapos.