Az aktuális kedvenc.
A tavaly előtti tavaszon landolt a bevásárlókosárba sok más vetőmagos zacskó társaságában. Még csak arra sem emlékszem, hogy melyikünk volt az elkövető. Annyi bizonyos, hogy akkor tavasszal gondosan elvetettem kis margarinos dobozkába a magokat. Rendíthetetlenül gondoskodtam a növendékekről, amiket Feri egyszerűen csak salátának hívott, sőt hív a mai napig. Valamikor év közben a veteményesbe ültettem ki a palántákat, hogy ott erősödjenek és várják meg a következő tavaszt, amikor is a nagyra nőtt, tőlevélrózsás, immáron egy éves növények áttelepültek a nagy évelő ágyba. Mert első évben nem virágzik, csak levelet hoz. Második évben hozza hosszú virágszárait, rajtuk félarasznyi, pöndörödő szájú harangokkal. Bár ez fajtafüggő lehet. A miénk egy méter magasra nőtt, és nagy harangokkal örvendeztet meg, de vannak olyan változatok, amelyek duplaharangosok, miniharangosok, alacsonyharangosok... Lehet választani, kinek mi a szíve vágya. Szóval a tavaly tavasznál tartottam. A salátáinkból lett fehér, rózsaszín és lila harangvirág is. Sokat nem törődtem velük. Nőttek, nyíltak, magot hoztak. Minden fajtából szorgalmasan szedtem magot, pedig utálatos művelet volt, nagyon szúrós szerkezetbe rejtette a jövő év generációját. Aztán, ahogy az lenni szokott, elkevertem valahová azokat. Eszembe sem jutottak. Talán egyszer, amikor az elszáradt virágszárakat vágtam vissza ősszel, mert maghozás után elpusztultak, ahogy az illik egy kétnyári növényhez. Akkor megfordult a fejemben, hogy hol lehetnek a magok, de annyira nem izgatott, hogy utána járjak a dolgoknak. Aztán télen felfedeztünk egy zöld tövet, ami tavaszra szép nagyra nőtt. Talán nem virágzott, mert nem volt hozzá ereje és azért maradt életben. Tél óta vártam a harangokat. Ki érti ezt? Lestem, mikor emelkedik ki a levelek közül a virágszár. Lestem a bimbókat, milyen színű lesz. Most pedig naponta nézegetem a nagy bögrékben pihenő, keresgélő rovarokat, amiket óvatosan kirázogatok a virágokból mielőtt behozom őket az asztalra.
Idén is szedek magokat. És nem feledkezem meg róluk.
Megjegyzések
Nálam a retek nem igazán jó. Talán a harmadik vetés az ami említésre méltó.
Kérlek olvasd el a mai bejegyzésemet az oldalamon, és fogadd el.
Ezek a virágok meg nagyon szépségesek.
Nálam meg a virág nem él meg.
@Mr. Pickles: Örülök a retkednek, a miénk is finom, édes. Biztos vagyok benne, hogy megtalálod a neked való virágot.