Sőt, még szükségesebbé teszi.
Tegnap ismét csoda történt, egyszerre aludt a három móki. Felöltöttem gumicsizmámat, fogtam egy rekeszt és elmentem a paradicsomföldre leszedni, ami leszedhető, mert az érett bogyók legtöbbje mosolygósra repedt, és ilyenkor gyorsan tönkremegy a paradicsom, bepenészedik. Az első láda megtelt, így komótosan visszaballagtam még egyért. Mikor az is megtelt, és elindultam felfelé egy üresért, lelki szemeimmel újra láttam magunkat romantikus éjszakai paradicsomfőzés és habos, nyers paradicsomlé szürcsölgetés közben, mikor is a mókik újra egyszerre alszanak. Ekkor már nem csak dörgött és sötétedett, hanem csepergett is, de a paradicsomszörny még vissza volt. Idén Feri egy öt méter hosszú sövényt nyírt nekem a beton mellől magától növő paradicsomokból, amik mostanra három méternél is szélesebb sávon kezdenek teremni.
Egyéb zsákmány.
Erzsónak köszönöm ezeket a gyönyörűségeket.
Az idei leggigább Margótól.
A szezonnak 14 fajtával indultunk, ebből a vakond a 'Goldkrone'-t még fiatalkorában likvidálta. További négy fajtát nem kóstoltunk még, de ami eddig termett azokkal nagyon boldog vagyok. Esszük őket csak úgy, mint az almát, karikázzuk a zsíros kenyérhez, kockázzuk a salátába, csak sóval megtámogatva egy kis sonkahagymával és paprikával. Lett belőle natúr lé, olyan édes, hogy az már túlzás. Lett bazsalikomos, fokhagymás szósz tésztákra, pizzához és még sok mindenhez. Ment a lecsóba, amit piaci, de házi paprikából készítettünk. Most újra a fűszeres szószba kerültek, sürgősségi befőzéssel, miután Petinek sikerült a konyhában való megbotlás után beleülnie az egyik várakozó ládába és előpaszírozta a termést. Ferivel együtt jöttek vihogva, fetrengve, hogy anyának egy szót se. Ha-ha, mintha nem lehetett volna észrevenni a láda alól szivárgó rózsaszín lét.
A romantika elmaradt, egyéb gyerekeknek izgalmas, felnőtteknek bosszantó dolgok miatt. Az estére érkezett felhőszakadás eredményeképpen sorozatos áramkimaradásokkal megspékelve kiderült, hogy hol is van elmozdult cserép a tetőn, mert azon pont alatt szép hosszú csíkban szabályos kis vízesés kerekedett seperc alatt a frissen festett hálószobánkban. Feri iszonyúan hatékony lett hirtelenjében. Felöltötte az esőkabátot, kirontott a sötétben szakadó esőbe, hogy felébressze a szuterénban már biztosan az igazak álmát alvó létrát, kipakolta a spájz egy részét, hogy feljuthasson a padlásra. Ott elemlámpával rohangászott vagy tíz percet, minek eredményeképpen a mókikkal megfigyelhettük a Niagara elapadását. Ó, pedig nagyon érdekes volt, de maradtak helyette két másodperces áramkimaradások, amik többedjére is váratlanul érték őket, és helyükre dermedve, hallgatózó fejtartással szólongattak minket. Aztán a vihar elmúlt, feloszlattam a tömeget, és 10 óra magasságában neki is állhattam a szósznak. Egyedül. Azért a habos, rózsaszín lét nem hagytam ki, annyival kevesebb megy kárba, a levegőbe.
Megjegyzések
@Szil: Ma már rengetegfélét árulnak, szerencsére. Engem gyönyörködtet a sokféleségük.
Jó kis estétek volt! Gondolom, hogy erről az "élményről" szívesen lemondtál volna!
A beázás tényleg lenyűgöző volt, nem a falon folyt, nem is folt keletkezett, hanem szabályos kis zuhanyzó lett a hálóban. Azért tényleg jobb lett volna nélküle, de kárunk nem lett szerencsére.
"beázás"... hirtelen azt hittem rólam van szó :)
Hát igen, milyen jól lehet más kínján szórakozni, főként ha ilyen jól van megírva :D :D :D
Azért remélem, már helyreállt a rend :) (mármint, hogy nem ázik be a tető)
Te is szóba szoktál kerülni, és nem csak a Kisbea miatt.:)
HP: Tuti kitaláltál volna valamit. Nálunk, ami nem fogy el és nem ajándékozom el, az szósz lesz. De nincs dömping, nagy szüret eddig 3-szor volt. Nem regényíró vagyok, csak blogíró.:)