Ritkán látja a megálmodóját. Pedig annak is hiányzik, nagyon is. Még a poloskák is.
A kert Csipkerózsika álmát alussza. Várja az esőt, miközben rózsa helyett, de annál szorosabban befutja a szulák. A répaföldet lekaszáltattam Ferivel, mert már a barackfák lombja sem látszódott ki disznóparéjból. Igen, répástól hagymástól, mindenestől. Most, ha hagymát próbálunk kiguberálni a betonkemény földből, megszáradt magtokok kapaszkodnak az ujjbegyünkbe, mint megannyi kaktusztüske. Ezt is megérdemeljük. Öröm az ürömben, hogy idén nem lett keserű és erős a vöröshagyma.
A krumplifölde is hasonló sorsra jutott és arra vár, hogy kiszedjük a gumókat. Mi meg etetünk, altatunk, játszunk, mesélünk, pakolunk, etetünk, altatunk, játszunk, mesélünk, etetünk, altatunk...
Répafölde előtte.
Répafölde utána.
Hát ennyi.
Mégsem. Feri (!!!!) elültette a rég vágyott és megszerzett cédrusomat. Nagyon mutatós növény és jó kompromisszum, mert nagyobb testvérét, bár nagyon vágytam rá, nem fogok ültetni. Kell a fény a gyümölcsöknek, zöldségeknek, a leendő rózsakertnek... Bár lehet még megálmodom...
Cedrus deodara 'Feeling Blue'
Mint egy mesebeli állat, sok-sok végtaggal integet, ahogy az egy cédrustól elvárható.
A szoknyája alatt...
A telefonos ügyfélszolgálat viszont rendíthetetlenül üzemel, ha esik (nem esik), ha fúj.
Megjegyzések
Milyen szép a cédrusod!
A kerted majd újra szép lesz, hiszen tudod, elmúlik ez az időszak, amikor csak etetünk, altatunk, játszunk, mesélünk, etetünk, altatunk...és úgy tűnik, nincs vége. De vége lesz.
Aztán már csak izgulunk, várjuk hogy hazaérjenek, újra elmennek, és újra izgulunk... (de közben lehet a kertet rendezni xD )
@Adél: Igen, nagyon gyorsan elmúlik, pedig még csak 7 hónapos lesz a legkisebb, de igyekszem jól az eszembe vésni fogatlan, feltétlen mosolyát. Érzem, ahogy múlnak a dolgok, pedig én még csak most kezdtem...