Minden napra egy mese: harmadik nap

Ma csak álmodoztam arról, hogy kijutok a kertbe. Sétálni. Nem dolgozni. De az sem jött össze. Ilyen is van, többször, mint szeretném. Helyette viszont volt utolsó antibiotikum-túra, nagy pancsizás a medencében, meg Bálint altatás a babakocsiban, Feri pedig zárat szerelt. Még nincs kész. Bonyolult.
Ezek után pedig megkezdtem a szokásos esti növényitatást, ami pár hete ügyességi vetélkedő is egyben. Az öreg körte szomorú körtévé vált, napról napra lejjebb ereszti gyümölcsöktől roskadozó ágait. Eleinte csak a hajunk akadt bele. No, nem Ferié. Aztán homlokon csókolt. Fájdalmasan. Most már Kati szokott beállni a legalsók alá, és szélesen vigyorogva táncikál a kövér körtékkel a fején. Egy egy ág-gally-vessző-mineknevezzelek, olyan messze van egymástól, hogy a veteményesbe lejutni szűkre szabott szlalompályán lehet, a körték minden figyeletlenséget megtorolnak. Jaj nélkül még nem teljesítettem egyetlen kört sem. Ebben nagy szerepet játszik a lábaimnál tekergőző slag, amivel nem is locsolunk, csak dísznek van, illetve fekvő rendőrként funkcionál a kert motorosainak. Aztán vannak még az útban motorok, hiába teszem arrébb, mire visszaérek egy-egy körből, azok visszaállnak újra az útba helyükre. Aztán van még a bámészkodás, a listaírás, az álmodozás, és a bambulás kannákkal a kezemben. Jobbra egy, balra fél, előre kettő... Bummm. Tegnap csak a cserepeseket locsoltam. Na jó, az egyetlen életben maradt szerb lucot, meg a hortenziát, amin nincs is levél, mert a csigák lezabálták azt a hármat, ami volt, meg a nem beültetett eperfát, meg Feri kis juharát. És kiötlöttem hova fogom ültetni Kisbeát, a nyírt. Most éppen öt köbméter víz hullámzik a helyén. Szép lesz ott. Egytörzsűnek nevelem majd. A vérszilva lesz a pajtija egyik oldalról, a himalájai nyír a másik oldalról. Látni fogom az ebédlő ablakból is. A fehér törzsét, az ősszel sárgára színeződő kis leveleit fújja majd a szél. Mindig álmodozom. 

És ettünk már szőlőlugasról is. 

Nem, a rózsaszörp még nincs kész.

Megjegyzések

mancoka kertje üzenete…
Nem tettél képeket, de szinte magam előtt látom a szomorú körtédet. Nálunk is ilyenek az almafák. Egyik szemem sír, a másik nevet a látványukon. Nagyon féltem őket hogy nem fogják elbírnia súlyt, már így is törtek le ágak a viharban, és hol van még az ősz..... na és ez az őrült szárazság!
Álmodozni én is nagyon szeretek, de nincs elég erőm a megvalósításhoz. Jó álmodozást és további szép igaz mesét nektek!
Petra üzenete…
Kuncogok magamban, egyrészt mert Mancoka hozzászólásának elolvasása után jöttem rá, hogy jé, tényleg nincs kép, másrészt annyira magamra ismerek ebben az álmodozós kertészben! De nagyon jó így.

Petra
Juhmeli üzenete…
@mancoka: Én is így vagyok a körtékkel, de ezek nyáriak, hamarosan szüret, így nem kell már sokáig aggódnom miattuk.:)
Nekem a tervezgetés, álmodozás nagyon fontos része a dolognak. Nekiállni és megcsinálni, az egy egész más tészta.:)

@Petra: Lehet pótlom, mert van róla kép, csak lusta voltam.:)