Ma csak álmodoztam arról, hogy kijutok a kertbe. Sétálni. Nem dolgozni. De az sem jött össze. Ilyen is van, többször, mint szeretném. Helyette viszont volt utolsó antibiotikum-túra, nagy pancsizás a medencében, meg Bálint altatás a babakocsiban, Feri pedig zárat szerelt. Még nincs kész. Bonyolult.
Ezek után pedig megkezdtem a szokásos esti növényitatást, ami pár hete ügyességi vetélkedő is egyben. Az öreg körte szomorú körtévé vált, napról napra lejjebb ereszti gyümölcsöktől roskadozó ágait. Eleinte csak a hajunk akadt bele. No, nem Ferié. Aztán homlokon csókolt. Fájdalmasan. Most már Kati szokott beállni a legalsók alá, és szélesen vigyorogva táncikál a kövér körtékkel a fején. Egy egy ág-gally-vessző-mineknevezzelek, olyan messze van egymástól, hogy a veteményesbe lejutni szűkre szabott szlalompályán lehet, a körték minden figyeletlenséget megtorolnak. Jaj nélkül még nem teljesítettem egyetlen kört sem. Ebben nagy szerepet játszik a lábaimnál tekergőző slag, amivel nem is locsolunk, csak dísznek van, illetve fekvő rendőrként funkcionál a kert motorosainak. Aztán vannak még az útban motorok, hiába teszem arrébb, mire visszaérek egy-egy körből, azok visszaállnak újra az útba helyükre. Aztán van még a bámészkodás, a listaírás, az álmodozás, és a bambulás kannákkal a kezemben. Jobbra egy, balra fél, előre kettő... Bummm. Tegnap csak a cserepeseket locsoltam. Na jó, az egyetlen életben maradt szerb lucot, meg a hortenziát, amin nincs is levél, mert a csigák lezabálták azt a hármat, ami volt, meg a nem beültetett eperfát, meg Feri kis juharát. És kiötlöttem hova fogom ültetni Kisbeát, a nyírt. Most éppen öt köbméter víz hullámzik a helyén. Szép lesz ott. Egytörzsűnek nevelem majd. A vérszilva lesz a pajtija egyik oldalról, a himalájai nyír a másik oldalról. Látni fogom az ebédlő ablakból is. A fehér törzsét, az ősszel sárgára színeződő kis leveleit fújja majd a szél. Mindig álmodozom.
És ettünk már szőlőlugasról is.
Nem, a rózsaszörp még nincs kész.
Megjegyzések
Álmodozni én is nagyon szeretek, de nincs elég erőm a megvalósításhoz. Jó álmodozást és további szép igaz mesét nektek!
Petra
Nekem a tervezgetés, álmodozás nagyon fontos része a dolognak. Nekiállni és megcsinálni, az egy egész más tészta.:)
@Petra: Lehet pótlom, mert van róla kép, csak lusta voltam.:)