Minden napra egy mese: hetedik nap, ahol csak ismétlem magam.

Tegnap fejben sem kertészkedtem. Viszont befejeztük a konyha tisztasági festését, helyére kerültek a szekrények és sok minden, de nem minden, csillog villog. Közben pedig arról ábrándoztam, hogy ha kész, akkor kiülök az udvarra és zsibbadt kézzel-aggyal, dagadt lábakkal csak bambulok, bambulok és bambulok. Ebből az lett, hogy kimentünk a három mókussal és hintáztunk, meg motoroztunk. Szedtem nekik egy marék földiepret, egy marék fekete epret és nyolc szem málnát is.
Az októberi érésű alma viszont nagyon elkezdett potyogni, de annyira éretlen, hogy semmire sem jó, pedig szép nagyok.

A nap megállapítása, amit eddig minden évben megállapítottam, és végre jó lenne foganatosítani, ha rendesen termő kertet szeretnék:

Víz        


                   nélkül


                                              nem


                                                                       megy.



A nap felfedezése:
Virágzik a magától kelt napraforgó, amit Feri többször is lekaszált. Remélem bokrosabb lesz.







Megjegyzések