Több lépéses műveletre sikerült. Négyféle körtéből a Vilmost és a közvetlen mellette növőt, amit jobb híján piros Vilmosnak szólítok, még augusztus közepén szedtük zölden, mostanra ennyire szép lett az a kevéske maradék, amit még nem zabáltunk fel Bálinttal:
Az utolsó túlélők.
Bálint a körtepusztító.
Augusztus huszadika környékén már a nagy fáról a gömbölyűbb fajtát lehetett zöldnek szedni, az is szépen megérett a garázsban Vilmosékkal együtt. Múlt hétvégén pedig a körte alakút szedtük ugyanarról a fáról. Voltak közötte azonnal fogyaszthatók és nagyon zöldek is, sőt, még mindig sok van a fán is, főleg az alsók, amik aprók és a nagyon magason hintázók, amiket nem tudtunk leszedni, így akkor kerülnek fogyasztásra, mikor maguktól leesnek és arra járok.
Körtét szállítani fűnyíróval is lehet nem csak talicskával.
A létra pedig arra való, hogy Kati és Peti a potyogott, félig rohadt körtéket gondosan visszatekergethessék a fára, miközben anyjuk (a kertész) az említett eszköz hiányában ugrálva szedi a körtét.
Megjegyzések
Mi sajnos fenjük a fejszét a körtefáinkra, kipusztulóban vannak.
@Szil: És gumicsizmával lehet nehezíteni, ha nem találjuk a kertészcipőt hozzá.:)
@Adél: Úgy lesz!:)
@Hédi: Megnyugtató a tudat, máshol is így megy a létrázás. A körtefáitokról olvastam, és nagyon sajnálom. Jó dolog az idősebb, termő fa. De biztos lesz előnye is az új helyzetnek.
@mancoka: Körtepusztítót remekül lehet dögönyözni, nagyon csiklandós. Feri szerint, még nincsen teli a kert, de ugrándozni tényleg lehet és van miért.:)
@BAnya: Khmmm. Igaz.:)