Minden napra jut legalább egy füge, egy meglepetés, egy szín, egy fény, aminek örülni lehet és több hiszti is, csak hogy a felsorolás teljes legyen.

(A hisztinek is lehet örülni, csak nézőpont kérdése. Az már csak az én bajom, ha a kellő időben nem a megfelelő nézőpontban vagyok. )

Nézőpontügyileg jelenleg jó a helyzet. Egy aprócska fejmozdítással az eső áztatta kertre és a felette szürkén gomolygó felhőkre látok az ebédlőablakon, egy kicsit nagyobb mozdítással pedig a szép, új, jól szigetelő konyhaajtón keresztül. Ma nem estünk ki a szórásból és innen bentről, önző módon örülök neki. Megtehetem. Végre felszedtük a krumplit. Félig lenyírtuk a füvet az udvarban és félig lekaszáltuk a füvet a gyümölcsösben. A féligek azért, mert nálunk bonyolult. 

 

Vadregényes gyümölcsös.

Volt vadregényes gyümölcsös.

A fűnyírás azért, mert elromlott a 30 cm fesztávolságú, villanymotoros fűnyíró kapcsolója. Feri még nem tud róla. Nekem meg már nem volt kedvem a kismillió csavarral szórakozni, így félbehagytam a tevékenységet Peti nem kis örömére, mert a magas fűben jobbakat tudunk kergetőzni, vetődni, elesni, birkózni, stb. Bár az összegyűjtött nyírt fű is nagyon alkalmasnak bizonyult a fenti tevékenységekre. A félig kaszálás azért, mert elfogyott a benzin és az olaj a brümmögőbe.  A benzinkútnál jobb ötletnek tűnt a krumpli felszedése. 

Idén a tavalyról eltett, rosszul tárolt, nagy csírákat növesztett keszthelyi fajtákat vetettük. Elég későn, május elsején került rá sor. Aztán ennyi. Ezek után, valamint a talaj flórájának és faunájának ismeretében azon már nem is csodálkoztunk, hogy a szedés kincskereséssel egybekötött testmozgásnak kiváló volt, tapasztalatnak úgy szintén. Ennivaló krumpli nem lett. Tárolásra alkalmas még kevésbé. Vetőgumónak valóból viszont jók vagyunk. A gombócba-pürének-sütésre való, szétfővő White lady adta a legszebb "termést". Sok gumó volt alatta, de nem nőttek meg. Nem az ő hibája. A nagyon finom és mutatósan lila héjú Démon már kevesebbet, de annál rágottabbat adott. Nem az ő hibája. A korai Balatoni rózsa pedig, még a vetőmagnak valót sem pótolta, bár lényegesen nagyobb gumókat hozott, de nagyon keveset és azt is szétrágták az állatok. Nem az ő...Most a garázsban várják a válogatást, és idénre azt találtuk ki, hogy ismerősnek pincéjében fogjuk tárolni a jövő évi vetésrevalót. Ezeket a fajtákat négyszer lehet visszavetni. Az első visszavetés után nem találtunk beteg gumókat, szóval jövőre is ezeket használjuk.

Aztán elültettük a konténerben nyaraló eperfát. A kút mellé tettük a felszámolásra kijelölt nárciszágyásba. A kiásott nárciszhagymák a nagy évelőágyat fogják gazdagítani a tulipánokkal együtt, amik már megérkeztek két hete. Meg a tulipánokkal, amiket díszhagymákkal és törpenárcisszal együtt vettem az egyik hipermarketben. (Ó, jaj! Megint bűnöztem. Jártam könyvesboltban is. Ó, jaj!) Meg a még kiásásra váró Angelique tulipánjaimmal. 

Ha már időrendben visszafelé haladok, akkor még beszámolok arról is, hogy két vagy három hete vetettem fekete retket római salátával. Aztán egy vagy két hete müncheni sör retket és fekete retket spenóttal és fejes salátával. Ezek a néhai mák helyére kerültek és a retkek már mutogatják magukat a megszámlálhatatlanul sok mángold utód között. Még szeptemberben fogok vetni  mákot, és csinálok helyet a tél alá vetéshez is. Megint próbálkozom. 

Addig pedig teaidő. A két nagyobbik móki itthon van táppénzen. Méz helyett, ami elfogyott, ma a citromfűszörp készletekhez nyúltam teábavalónak. De készítek még. Van miből.

Fűszerkert részlet. 

Gyerek egészben.