Negyedik ősz, bár Feri szerint csak a harmadik

Négy évvel ezelőtt, szeptember 28-án délután kaptuk meg a kulcsokat a házhoz. Még aznap este egyeztettünk a kőművessel és a vízvezeték szerelővel. A kőműves késett a megbeszélésről, és akkor már negyedórás fájásokkal róttam a köröket az udvaron ábrándozva. Kicsit aggódva, hogy mindenre gondoltam-e. Jó lesz-e a fürdőszoba, amit megterveztem. Elég csempét rendeltem-e. A szakik dolgoznak-e rendesen, ha nem ülök a fülükön... Mire megérkezett a kőműves, már besötétedett, de azért a munkamenetet egyeztette Ferivel, míg én Petikét szórakoztattam a kocsiban. Majdhogynem innen mentünk a kórházba, hogy Kati mókus "kiszülethessen". Szóval azon az őszön nem őszöztünk. Felújítottunk egy kicsit, meg babáztunk. Az udvarral, kerttel sem nagyon foglalkoztunk. Legalábbis úgy éreztük. De ha jobban belegondolok, azért októberben a szántóföldön felástam egy kis részt és epret telepítettem bele, Feri pedig elültetett  egy csomó gyümölcsfát. 
Azóta a kocsibeálló melletti füves részen évelőágy nőtt, az öreg körtefa szomszédságában japánjuharos kiserdő, ahol tényleg még olyan kicsik a fák, hogy ki sem látszanak a fűszálak közül, amik körbenövik őket. Kivéve az általam választott rózsaszín foltos levelűt, ami akkora lett, mint a főkertész és most ragyog az őszi napfényben. És lett veteményes majdnem kész főúttal, hátul pedig már egész jól néz ki a rét a gyümölcsfákkal és a szomorúfűzzel. 
És most újra fákat ültetünk. Hetet. Hirtelen elhatározásból néztünk be a kertészeti árudába, hogy megkérdezzük, mikor hoznak gyümölcsfákat. Hát, már ott voltak, úgyhogy gyorsan bevásároltam. Szereztem két kajszit azok helyett, amiket tavasszal a guta ütött meg. Aztán lapos őszibarackot, mert azt olvastam róla, hogy nagyon finom. Aztán Ferinek Gála almát, mert ő azt szereti, meg Jonatánt, mert azt meg én szeretem, ezek a sövényhez fognak kerülni, alagút lesz belőlük. Került a kosárba két mandulafa is. Aztán még két bokor josta és Feri kívánságára fekete ribizli is. Szóval elleszünk egy darabig.
Ilyenkor még rengeteg dolgot lehet és kell is csinálni a fa- és tulipánültetésen túl, ezért teljesen logikusan én most álltam neki az elfagyott és elszáradt zöldségekkel teli veteményesben pihenőhelyet készíteni. Utána viszont sokkal jobban esett a  szép új gumicsizmámat egy igazán komisz libatopnak szánt, de rosszul irányzott, bazinagy ütéssel víz számára átjárhatóvá tenni, miközben a háromméteres gazzal felvert kukoricasorokat pusztítottam. De legalább holmi csillagok látásával spékelve a lábam megúszta. A kukoricaszárakat kiválogattam, a fügéhez kerülnek majd téli takarónak. Attól viszont a mai napig borsódzik a hátam, amikor egy marok gaz kupacba hajítása után úgy éreztem, mintha valami az ujjbegyembe akadt volna. Finoman, de mégis ragaszkodóan. Mikor odanéztem, hogy mi fene tüskét szedtem már megint össze, egy ájtatosmanót találtam az ujjamba kapaszkodva. Gondolom ő jobban megijedt, de én sikítottam nagyobbat és már lendítettem is. Azóta, ha száraz fűbe nyúlok, ez a rettenetes pillanat jut eszembe. A pihenőhely a veteményes végébe került, hogy ne süssön a szemembe a nap, mikor gyönyörködöm a gyümölcsfa sövényben. Elegyengettem a földet, terítettem rá fóliát, hogy a vakondi utómunkálatok ne zavarjanak a képbe, aztán letalicskáztam pár téglát, hogy a raklapok ne a földön álljanak, már így is elég korhadtak, még a kettővel ezelőtti helyünk tetőfelújítása után maradtak, és költöztek velünk újra meg újra.  Még a háttámla nincs kész, de nekem az most nem is volt annyira fontos. 
És nem tudom, hogy érdemes volt-e bíbelődni vele október végén, de a mák csak most került elvetésre. Nem akartam kihagyni, mert annyira finom volt a saját mákunk, már nem is mondhatom, hogy nem szeretem. Mert igenis szeretem. Peti pedig nagyon- nagyon szereti. Szóval muszáj volt. Saját magot vetettem, két gubóból lett négy sor. Még dugok fokhagymát, és ültetek epret, ha jut rá idő, de mást idén már nem tervezek. Csak fákat, bokrokat és befejezem a veteményes főútvonalát.



Megjegyzések

Dominika üzenete…
Még olvasni is jó volt! Hát még csinálni milyen jó lehet!!! Remélem, a lábaddal tényleg minden ok, persze a csizmát sajnálom nagyon...
Petra üzenete…
Szalad az idő, szerencsére Neked mondani sem kell, hogy élvezd minden pillanatát.

De jó, nálatok is "kiszületik" a kisbaba? Idus kérdezgeti időről-időre, ugye nagyon vártad, Anya, hogy kiszülessünk?

Te Meli, mekkora is ez a kert?
HP üzenete…
Szegény ájtatos manó! Megölted, vagy csak halálra rémísztetted?
Tényleg mekkora a kertetek, hogy még 7 fa simán belefér? Vagy azok is sövények lesznek? Gondolom a kajszik nem. Bocs a sok kérdésért :)
Juhmeli üzenete…
Dominika, láb ok, a csizmát én is sajnálom. Feritől kaptam tavasszal.:( De azért még sokáig jó lehet, ha továbbra is csak a lábfejnél vagdosom.:)

Petra, akkor ez általános gyereklogika.:) És teljesen életszerű.:)

A telek 1998 nm. Annak durván a fele a ház-kocsibeálló-garázs-góré, itt van az évelőágy-előkert-kiserdő-füves részek. A másik fele a veteményes szedersönény-gyümölcssövény-barackfák-bogyósok és a gyümölcsös kaszáló.

HP, a manó csak repült, nem ölök, csak szúnyogot vagy darazsat, esetleg élelmiszermolyt. :) Gondolkodtam a kajszi sövényesítésén, de még nem tom. Szerintem nem próbálkozom vele. Két őszi viszont került bele. A kert most telt be. Azt hiszem. De csak a fákkal végeztem. Azt hiszem.:)

Petra üzenete…
Akkor megnyugodtam:) (Mármint a telek méretével kapcsolatban)

Ültess csak, édes lányom:)
Juhmeli üzenete…
Petra, köszi a biztatást! Bár lehet, hogy faellenző szemellenzőt kellene küldened...:)
Zzev üzenete…
Ha nincsen nagyon nagy luk rajta akkor bicikli javító készletből tegyél rá foltot és ismét vízhatlan lesz. csak nem olyan csudi szép. Vagy ha van türelmed próbáld meg belülről beragasztani vele.
Juhmeli üzenete…
Mr. Pickles, erre nem is gondoltam! Köszi, holnap feltúrom a garázst. Meg a spájzot. De lehet, hogy a gyerekszobát is.:)