Átszerkesztett veteményes

Vannak napok, mikor kinyitom a hátsó (konyha/bejárati) ajtót és  jóleső langy meleg ölel körbe a lépcső tetején állva.  Ilyenkor megállok lélegezni. Nagyokat. Lehet, még sóhajtok is. Majd valami különöset érzek. Próbálom megfejteni, mi lehet az. Van, hogy nehezen jövök rá. Nincsenek zajok. Nem hallok autókat, szomszédokat, fűrészeket, kutyákat. Talán még madarakat sem. Csak a csend van és a langy meleg az égen lustán úszó felhőkkel. Ilyenkor béke költözik a testembe, átjárja minden porcikámat. Szippantok még egy nagyot, szemem végigvándorol a földdarabon, amit magunkénak tartunk. Pillantásom végigsimít a kint felejtett motorokon, a kis fákon, a vakondtúrásokon, az almáskosáron, és megpihen a telekhatáron túl álló hatalmas fűzfák szélfútta lombján. Aztán megfordulok és visszamegyek a hangokhoz, kócos kis fejekhez, kakaós bajszokhoz, hogy bújjunk még egy kicsit, mielőtt elkezdődik a nap. Mert az elkezdődik, még ha lustán, lassan, későn is. Vasárnap is. 
Megtettem, amiket meg kellett tennem, aztán Feri kiengedett játszani a kertbe. Mandulafákat ültettem. Milyen furcsa ezt kimondani. Mandulafákat ültettem. Nagyon kíváncsiak vagyunk rájuk. Már most akkorák, mint a főkertész, szép erős csemeték. Nem úgy, mint a kertész. Aztán kajszikat is ültettem. A hirtelen felindulásból elkövetett favásárlás első tévedése is kiderült, sikerül két teljesen egyforma fajtát választani, mind virágzásban, mind termésérésben, mind a barackok minőségét tekintve. Nem keseredtünk el, Feri már kiszemelte az utánpótlásnak való fajtát, ha esetleg ezeket is kinyírnám. Végül a bogyósok kerültek a helyükre. Azt hittem, hogy a beígért felhők miatt borult sötét a veteményesre, mikor felálltam a gödrük mellől, de rá kellett jönnöm, hogy szimplán csak beesteledett. Mire lemostam magamról a földet, már lezúdult az eső is, amit később tomboló, süvítő szél váltott fel. A mókik a nyitott konyhaajtóból hallgatták a teljes sötétségben zúgó fenyőket, elszabadult, csattogó fóliákat.
Ma, mikor kiléptem az ajtón tiszta, friss, hűvös fogadott, valamint a fóliatakarásuktól megfosztott fahalom és szalmabálák. Mától újra fűtünk. Eddig nyolc napot fűtöttünk, október elején, a fagyos éjszakák  hetében, de úgy tűnik, hogy mostantól tényleg megkezdődik a fűtési szezonunk. 
 Az új almafákat a sövényhez képest balra, kicsit több, mint két méterrel ültettem, azokból is sövény lesz, a tetejüket ívben hajlítom majd, alagútnak. Ez a terv. A bogyósok és az egyik kajszi beültetésével a veteményesnek ez a része gyümölcsössé vált, az eredeti tervekhez hűen. Lehet kerül még zöldség ide, amíg a fák kicsik és nem vetnek árnyékot. Ugyanezen a részlegen már van rebarbara- és eperültetvény, a továbbiakban pedig még a málnás fog betelepülni.
Képjo 029
A mandulák az udvari részre, az egyik kajszi pedig a füge szomszédságába került. 

Várják a tavaszt.

Megjegyzések

Petra üzenete…
Határozottan van írói vénád:)

Hozzánk is megérkezett az eső-vihar kombináció tegnap, de addig kiélveztük a jó időt.

Szép lesz a tavasz nálatok...
superwomanatwork üzenete…
Az első bekezdést háromszor olvastam el és szeretem. És én is ezt érzem ♥
Juhmeli üzenete…
Petra, most először, alig bírom kivárni, de már csak négy hónap, és még annyi a tennivaló.:)
Juhmeli üzenete…
SW, jók az ilyen pillanatok, sokat segítenek a rombadöntött lakás látványán felülemelkedni, és újra kezdeni...:)
BoGyo üzenete…
De jó volt olvasni!!!
Juhmeli üzenete…
BoGyo, remélem szintén zenész. Vagy hamarosan...:)