Szeretem, amikor a dér átváltoztatja a kertet egy még mesésebb hellyé, mint amilyennek egyébként tartom. Finom csipkéket, pókhálókat, gömböket, kristályokat ragaszt a káposztákra, a fűszernövényekre, a bogyókra. Kontúrozza a színes leveleket. Sosem tudom megállni ilyenkor, hogy ne bújjak csizmába, ne húzzak sapkát, kabátot és ne vizsgáljam meg közelebbről az új teremtményeket, mielőtt a napsugarak végeznek velük.
Eközben széncinegék rohangálnak a góré tetejéről a palánkkerítésre hangosan véleményezve az etetőhelyet, de még nem szavaztak bizalmat neki. A régi helyet is csak kerülgetik, de lesznek még éhesebbek és akkor visszajönnek. Én szemmel tartom őket.
Megjegyzések
Én is minden alkalommal - amikor kimegyek a kertbe, akkor végig járok, végig nézek mindent, olyan jóérzés. Régen mikor a nagymamámékhoz mentem - már régóta nem élnek sajnos(( - fiatal lánykoromban, akkor is az üdvözlés után rögtön a kertet végignéztem.
Chanson, milyen szépen mondtad, örülök, hogy tetszik neked is.
Andrea, Feri apukájánál is mindig ez az elsőszámú program, ha látogatóba megyünk hozzá. De nem csak nála.:)
Mancoka, beseprem a gartulációt, de a természet alkotta.:)
Holdgyöngy, szószerint. Remélem nálatok is van egy kis varázslat.