Mai meló: amit már réges-régen el is kellett volna felejteni...

..., nem pedig most nekiállni.

A szél elállt és csak pihék hullottak,  így amíg Kicsifiú aludt, kint dolgozhattam. A leanderek kerültek kés alá. Mert nálunk még kint napoztatják tetveiket a kukoricagóré előtt. Idén alig virágoztak, felnyurgultak, így nem sajnáltam itt-ott belenyírni a frizurájukba. Csak Feri meg ne tudja, mert  a leanderek, nem is A LEANDEREK az ő kis kedvencei, védencei. Dugványról, magról lelkesen nevelgette őket. Egy darabig.  No, így  viszont egyedül is le tudtam cincálni őket a szuterénba téli pihenőjükre, kisebb helyet foglalnak és jövőre bokrosodhatnak. Utána való évben pedig dúsan virágozhatnak. A nulla fok körüli hőmérséklet visszatartott a kenőszappanos kezeléstől, de hamarosan megejtem azon az egy példányon, amelyiken tanyát vertek a pajzstetvek. 
Aztán van még bőven elmaradásom, de a fagyközeli nappalok miatt a krumplikérdést sem lehetett halogatni. Mert nálunk a krumplik még úgy vannak a garázsban, ahogy nyár végén felszedtük őket. Fajtánként. Ládákban. Most válogattam belőlük jövőre ültetnivalót. Kartondobozokba rakosgattam a kiválasztottakat, letakartam őket újságpapírral és behajtogattam a tetejüket. Így talán elég sötét lesz odabent, mégis szellőznek. A szuterénba vezető lépcsőházba tettem őket, mert ott nincs meleg, de fagy sem. Odavittem ideiglenesen a most már bátran főzhető maradékot is. A fajták még mindig a keszthelyiek. Eddig készer vetettük őket, mér kétszer lehet. Elméletileg. Nem tettem félre sokat, nem nagyon volt miből. Balatoni rózsából alig lett, de az legalább jól előkóstolt, így vagy komposzt vagy vetnivaló lett. A többi alatt sem volt sok és meg sem nőttek rendesen,  de elleszünk vele februárig. Igaz eddig meg vettük a krumplit. Jövőre majd jobban igyekszem, nem csak a paradicsomot nyomom.
Képjo 006
White lady és Démon első sora.

Ma a fazékba egy kis brokkoli került Bálintnak, és retek, ami szépen nő és már nem csípős. Sőt nem is keserű.

Megjegyzések