Az első: (karácsonyi) meglepetés a gázóra leolvasó fiúknak és a vízóra leolvasó szintén fiúknak, akiknek decemberben nem kell átverekedniük magukat a varázslatos módon idenőtt málnaerdőn és nem kell félteniük szemük világát a gyöngyvirágcserje fagyban, fényhiányban elhalt vesszőitől.
A második: a levágott vesszőkupacok remek téli menedéket szolgáltatnak a nem létező(?) sündisznóinknak, mert -ahogy ismerem magunkat- még évekig nem dolgozzuk fel, maximum teszünk rá újabb rétegeket.
A harmadik: ha mégis feldolgozzuk, jó lesz gyújtósnak.
A negyedik (az igazi): málnaültetvény alapanyagszerzés. A veteményes gyümölcsösnek átkeresztelt részébe, a néhai krumpliföldbe kerültek a málnatövek. Csak úgy szemre, mint általában, ástam egy kis árkot, nem kell mély, mert sekélyen gyökerezik, ezért sem ildomos kapálni, viszont ajánlott mulcsolni.
Kevesebb, mint méterenként beültettem a töveket olyan mélyen, amilyen mélyen előtte is lehettek. Könnyű volt, mert a krumpli helye jól fel lett lazítva, és olyan hideg sem volt még a talaj, mint számítottam. 3-szor hat egyszertermő, nagyszemű került ide. Elvileg. Gyakorlatilag meg majd kiderül. A bizonyítottan többször termőkhöz és az ősziekhez még nem nyúltam. Kaptak karókat, amik kezdetben elegendőnek tűntek, de csak kezdetben, mert ahogy elkezdtem bekalapálni őket, rögtön feleakkorák lettek, mint szükséges. Most pedig már az eső is öntözi őket, meg a maradék karókat, a kalapácsot, az ollót és a madzagot a talicskában, mert hát persze, sőt borítékolható, hogy a finis előtt abba kellett hagyni. Nem baj. Az eső el fog állni. És fog még sütni a nap is. Bár nem biztos, hogy megvárom.
Megjegyzések
Nem szeretnél júdásfát?
Petra
Júdásfa, a csodás! Minden évben szedek magot, amit nem vetek el, de a helyét már kinéztem a kertben. Ez annyira tipikus.:)Szóval: igen.