Színek a kertben

Mert még mindig vannak, akik virulnak a főkertészen kívül is a kertben.  

'Orido nishiki' japán juhar őszi ruhája, nagyon boldog vagyok vele. Reggel a vérszilva bordó leveleit és ezt a kis fát simogatja meg először a napsugár. Szinte lángra lobbannak, miközben tíz méterrel hátrébb még sűrű köd ül a veteményesben. Hajrá többi kis juhar, nőjetek magasabbra, mint a fű.

 

Az erikám áprilisban szokta kinyitni apró csengettyűit a kiéhezett méhek tavaszi örömére, Úgy tűnik jövőre más forrás után kell nézniük.

Piros hóbogyó.  A kis fattyakat egy hipermarket parkolójában kapargattam ki -a kocsi jótékony takarásában- két évvel ezelőtt egy már pucér sövény földre hajlott, legyökerezett  hajtásaiból.. Mostanra derült ki, mivel is állunk szemben. Kaci ínycsiklandozónak találja a rózsaszín bogyókat, kerülget is a frász rendesen, mert mérgező.

Az egyetlen élénk színt az évelőágyban az anyáknapi cseppecskék adják. Kész csoda, hogy a fagyos október nem nyírta ki az afrikai szépségeket, sőt, még mindig újabb virágot bontanak Azt hiszem megérdemli, hogy megpróbálkozzam az átteleltetésével és a tavaszi dugványos szaporításával.

Nem csak a komposztos vödrön, hanem a napsütötte, meleg betonon, farakáson, falakon is töltődnek az utolsó lepkék. Összecsukott szárnyaikkal olyanok, mint a körtefa lehullott, megbarnult levelei. Mindig sokan vannak, bár most elbújtak a viharos szél elől, de ha kisüt a nap, talán még találkozunk velük.