Ma nem olvadt fel a kert dermedt álmából, ezért lefagyasztottam az ujjaimat. Egy kis séta mellékes járulékaként rengeteg kép következik.
A köd is kitart.
A lonc nem hiszi, hogy vége a nyárnak.
A gólyaorr is próbálkozik.
A gyomok a legszebbek.
Csodás kapor.
Japán gyöngyvessző talpig díszben.
A kis juharom is kidíszítette magát.
Mivel úgy néz ki, hogy az ősz vége nem viccel, ezért a Ferinek kedves, de még kint lakó agavék sorakoztak a szuterén lejáróhoz, hogy elfoglalhassák téli menedéküket. Minden évben, mikor bepakolom őket ősszel, aztán kipakolom tavasszal, elgondolkodom rajta, hogy mi fityfenének kellenek nekünk ezek a szúrós jószágok. Sőt, mi fityfenének kell belőlük öt? Választ még nem leltem, így marad a költöztetés, és dugdosás, nehogy a mókik beléjük essenek. Kitartásuk viszont csodálatraméltó. Nyáron nem locsolom őket. Télen nem locsolom őket. Mégis élnek. Vagy éppen ezért...
Kicsik és nagyok.
Megjegyzések
Mégsem szeretem ezt az időt, eddig bírtam, mikor lesz már tavasz?
Ma reggelre itt Pécsen is ilyen szépek lettek a fák, és közben halványan süt a nap is hozzá.
BoGyo, köszi, a zúzmara nagyon hálás téma.
Holdgyöngy, ez épp az eperágyásban díszlik.
Andrea, ma tényleg még szebb, és fehérebb minden. További fotóktól mindenkit megkímélek.:)
Ma kimentünk Malomvölgybe - minekután itt is ilyen szép fehér volt minden fa - fotózni szépséges fehér fákat, erre mi történt, annyira kisütött a nap, hogy mintha eső lenne minden lecsöpögött, leolvadt a fákról. Na ennyit a zuzmaráról.)))))
Medora, üdv itt! Most hogy mondod, meglesem az aloét is, mióta megkaptam szomszéd nénitől a kerítés felett lebonyolított cserekereskedelmi úton, nem láttak vizet. Ez október első hetében volt. Ó, jaj!
Gyula, köszönöm. Örülök, hogy újra hallok felőletek.