Ma a móki alvásának kielégítő minősége és elegendő mennyisége, valamint a saját tettrekészségem és elszántságom egybeesett egy kis napsütéssel és cirógató "melegséggel", ezért ebédfőzés helyett kimentem játszani.
A holnapra beharangozott lehűléssel már nem kísértem a sorsot, az eddig garázsban dekkoló almás ládákat lehordtam a szuterénba, mert az ajtónélküli (jelenleg nem) kocsitárolóban a hőmérséklet hajszálhíján megegyezik a kintivel. Gyorsan át is válogattam a rekeszek tartalmát, csak pár gyümölcstől kellett búcsút venni.
Fátyolfóliával tekertem be a tavasszal kiültetett és azóta szépen fejlődött rozmaringot, a hidegágyban növekedő salátákat, és a retekágyás mellett telelő verbénákat.
Rozmaring fátyolban.
Retkek és fohagymák.
Földbe süllyesztettem a faiskolások egy részét cserepestől. Kaptak szalmatakarót is.
'Sentinel' boróka dugványok, júdásfa csemeték, kecskerágó gyerekek, túlélő babérmeggy és selyemmirtusz dugvány.
A tavaly ősszel telepített csemegeszőlők vesszőit is szalmakupaccal takargattam be. Ugyan ilyen dunnát kapott pár nappal korábban a fügebokor is. Még akkor felkupacoltam finom, morzsalékos vakondtúrással a frissen ültetett gyümölcsfák oltási helyét is.
Mindenki együtt.
Füge-kupac.
Jonatán lesz belőle.
Végre visszavágtam a spárgát is, idén már termést, piros bogyókat is hozott az egyik tő. Sőt, még mindig hajtanak. A szárak erdejében pedig szunyókáló manót találtam.
Óvatosan betakargattam.
Megjegyzések
Milyen jók a fotók... én nem is tudtam, hogy így takargatni kell... még talán nem késő. :-)
És takargatni is érdemes, hiszen nem tudjuk milyen lesz a tél. És a gondos kertész erre is felkészül.
További jó munkát kívánok a téliesítéshez!
Ügyes vagy, biztos meghálálják a növények a gondoskodásodat.