Ha már megkezdődött az új szezon, illik beszámolni az elmúlt idényről.

A másik, ami sikeres lett, a mák. Még 2012 őszén vetettem. Tapasztalat híján egy egész zacskónyit négy darab 4,5 méteres sorba. Sűrűn keltek, még ősszel szépen bokrosodtak, átteleltek és teremtek rendesen. Nem ritkítottam. Lettek szép nagy és kicsi gubók is, 1.2 kg lett belőlük, de a mai napig van még egy kisebb doboznyi töretlenül. Ízre nagyon finom, olajos, magvas ízű, 2014-re is kell ilyen. Vetettem is ősszel, de az esők kinyírták a frissen kikelt csíranövényeket. Tavasszal pótlom.
Ősziek közül még jó lett a fokhagyma, bár minden egyes darab "emeletes" lett, de szép nagyra nőttek. Jól sikerült a két sor kísérleti borsó is.
Tavasszal megkóstolhattuk a spárgát és remélem idén a rebarbarára is sor kerül.
Nem szabad megfeledkeznem a sok örömet és meglepetést szolgáltató gerillazöldségekről. Ezek közül a rukola, a mángold, a madárbegysaláta és a koktélparadicsom kiemelkedőt nyújtott.
Ennyit a veteményes sikereimről. Minden más vagy háromméteres gazban állt, vagy ki sem kelt, vagy locsolás hiányában nem fejlődött és termett. Nem lett répa, zöldség, cékla, hagyma, zöldbab, kukorica és uborka. A krumplit meg sem merem mutatni...
Rengeteg volt a csiga, Ferinek külön esti program volt a csigavadászat, és azt csak a ház körül végezte, viszont kevesebb volt a poloska, gondolom a nagy gazban élték világukat és nem a paradicsomon. A gyomok közül a szalmával takart részeken csak a szulák hódított, de az éppen elég volt. Megkereste föld alatti szárával a palántáknak megnyitott takarást, ahol beültettem és ott tört a felszínre, vagy a szedersövény alól indulva a föld felett tekergett rá a paradicsomokra. Rengeteg időt és erőt felemésztett a harc ellene. Ettől függetlenül a szalmatakarást megtartom és próbálkozom okosabb, ügyesebb lenni. A répás-hagymás kertrészen a kétméteresre nőtt szőrös disznóparéj-erdő az én hibám, visszafektettem a kihúzott apró gazokat, amiknek nem volt idejük kiszáradni a folyamatos esőutánpótlás miatt. A földre mulcsnak fektetve őket teljes hosszukban gyökereztek le és erősödtek meg, majd borultak virágba és hoztak termést. Legközelebb összegyűjtöm őket, elszállítmányozom kiszárítás céljából és már lelkehagyottan kerülnek vissza bomlani, takarni a az ágyásba. Az epret pedig nincs mese kapálni kell, hogy ne verje fel a gaz és sok helyet hagyni a sorok között, hogy ne penészedjen be. Igaz egyelőre sorokról sem beszélhetek, mert a legyökerezett utódok mindenhol beterítették a területet, de nem januárban van ideje rendet rakni közöttük. Viszont kapálni már most nekiállhatok, mert az új ágyás is úgy jár, mint a régi. Felveri a tarack és kiöli az epret. Szóval nem csak vetni és aratni kellene a veteményesbe járnom.

Hát, nagyjából ennyi. Minden nap találtam valamit, aminek örülhettem, minden nap szedhettem valamit a tányérra. Még most is van retek, rukola, mángold, madárbegysaláta, zöldhagyma, újfokhagyma, rozmaring, kakukkfű, petrezselyem, sárgarépa, pasztinák. Talán még cékla is.
2014-ben kisebb lett a veteményes. A gyümölcsfasövény felőli kisebb sávot, ahol a barackfák is állnak, teljes hosszában kiiktattuk. Betelepítettem málnával, eperrel, rebarbarával, ribizlivel, jostával és egy újabb sor gyümölcsfával. Készül gyümölcsfa alagútnak.
Idén akarok virágokat is a veteményesbe, akarok kapálni is, akarok egy kis rendet. És lehet, hogy mégiscsak veszünk szivattyút.
Megjegyzések