Nem a mókikról lesz szó. Sőt, szó sem lesz, inkább csak képek. A héten még mindig túl enyhe az idő, lassan a szőlő rügyei kibomlanak, nagyon bolyhosak. Ettől függetlenül nem dolgoztam kint, csak rövid sétákra futotta a jó időből. Leszedtem az egy szem epret, de találtam fazékba valót is. Meg zümmögő méheket, legyeket, rohanó pókokat, bámészkodó katicákat és kerge Atalanta lepkéket. Azok a házban is vannak. Kerge erdei szemeslepke, nem Atalanta. A madáretető még hallgat, egy szem széncinke jár, óbégat ezerrel, de még van más eleség. Éppen ezért lepődtem meg nagyon, mikor rutinszerűen (kb. tízpercenként) kibámulva az ablakon, tülekedést láttam az etetőben, az etető tetején, a körtefán, a cinkegolyókon és egyéb eleségeken. Tengelicek látogattak meg minket. Mondjuk már tudtam, hogy kinézték a helyet, csak ebédidőben mindig kint korzóztam és nem nyújthattam túl bizalomgerjesztő ábrázatot. Ma kihasználták, hogy tiszta a levegő az udvaron. Remélem, holnap is eljönnek.
Sörretek, sárgarépa, pasztinák és khmmm petrezselyem.
Nyílnak az első virágok.
Döngics, döngics.
Bent is döngics.
Még virágzik az eper.
A nárciszok is beindultak.
És megjelent az első krókusz virág.
Megjegyzések
Hogy mi lesz ebből?