Újra föld tapad a kezeimre

Meg vegyszer,  sóder és vér, de haladjunk csak szépen sorjában.

Az időjárásról, tudom unalmas, de ez egy kerti napló. Szóval még éjjel sem fagy, sőt már második napja, hogy újra megnyitottam a kertre néző ajtót, reggeltől délutánig nyitva is maradt, fűteni csak este, kilenc darab fával kellett, így is jó meleg lett az egész házban. Tisztára, mint októberben. 
A kertészmotorom is beindult, csinálhatom az ősszel elmaradt munkákat, folytatom a nyáron megkezdetteket és jut idő egy kis szezonálisra is. Mint például a borsó vetés. 3 sáv sor Rajnai törpét vetettem, igyekeztem mélyebbre, hogy ha lehet, még ne kelljen ki. Ilyen szezonális még az ásás. Letakarítottam a káposztaföldemet, bár a brokkoli még erőlködött, de neki sem kegyelmeztem, eltalicskáztam a komposztdombra, aztán szépen felástam az egészet. Nem nagy rész, de azért jól esett. Végre egy munka, ami akkor látszik, ha megcsinálom, és nem akkor, amikor nem.
Mint például a házimunka. Vagy az eperágyás rendbentartása. Hiába próbálkoztam a mechanikai taracktalanítással. Gyorsabban terjedt és erősödött, mint ahogy időm-erőm-kedvem volt az irtásához. Így mostanra teljesen benőtte az ágyást, kiirtotta az epertöveket. Hogy visszafoglalhassam a területet, legyomirtóztam azt a részt, mert az ásás akkor sem vált be, mikor még kisebb volt a baj. Most várok, hogy hasson a méreg. Aztán felásom .
Szintén nyáron a legnagyobb szárazságban álltam neki a veteményes levendulás bekötőútja után folytatni a főútvonalat. Olyan volt, mintha beton kapálnék. No, az eredménye sem a legvízszintesebb, mert középen, ahol jártunk tömör volt a föld, a két szélén, ami ágyás volt ott pedig puha, és egyébként is hanyag vagyok és mindent egyszerre, de leginkább gyorsan akarok. Szóval mostanra a "szélkövek" lejjebb süllyedtek az eredeti állapothoz képest, a középsők viszont maradtak, de sebaj, még így is vállalható. Mivel a fa végre lekerült a hároméves sóderkupac maradékáról, az alatta talált vakondtúrással, fahánccsal keveredett egyveleget letalicskáztam a kövek közé. Tudom nem kicsit lett felturbózva szerves anyaggal, de a sóderből akkor is könnyebb lesz kihúzkodni a szőrös disznóparéjt és a tarackot, mint a keményre járt földből. 

Legújabb fejlesztésem: kőkorszaki infrastruktúra. 
De legalább nulla forintos. 
Mellette a puszpángsövény még nem nagyon látható.
Mellette kápusztaföld ásónyéllel.

Aztán átültettem egy egresbokrot, amit már meg sem tudom számolni, hogy hányszor ültettem át, de ez most már biztos(?). A művelet roppant érzékenyen érintett mindkettőnket, de látszatra a bokor jött ki jobban a dologból. A gondos odafigyelés ellenére, ami a metszését illeti, miszerint az egrest nem lefelé (kifelé) álló rügyre metsszük, hanem felfelé (befelé) állóra, hogy elkerüljük az ágak földre terülését, az ágak nagy része mégis a talajszinttel párhuzamos irányt vett fel, így elég nehéz volt megközelíteni a gyökérlabdáját, ami szerencsére a földfelszín közelében helyezkedik el, nem hatol mélyre. Legalább ezt a részt olvasta a szakirodalomból. Miután ellejtettem rituális, ásóval kivitelezett táncomat a bokor körül, következett a várva várt az érdekesebb része a dolognak. A forgatókönyv szerint az alsó ágak alatt meg kellett ragadnom a tönkjét, hogy kiemelhessem és arrébb szállítmányozhassam a veszélyes jószágot a többi bogyós tesó mellé. Meglepően simán ment a dolog, elszlalomoztam a vesszők erdejében a középpont felé vigyázva a szemem és bürkém eredeti állapotára. Megragadtam azt, felemeltem. Eddig minden oké, de amikor ki akartam egyenesedni, meglepetés ért. Nem tudtam. A fejem feletti vessző töviseibe és rügyeibe beleakadt a gondosan feltűzött hajkoronám csatton innen és csatton túl is. Az ezután bekövetkező események nagy részét szerencsére ma már a felejtés jótékony homálya fedi, és csak kisebb karcolások, meg itt-ott kikandikáló rövidebb hajak emlékeztetnek a szabadságomért vívott ádáz küzdelemre, de a bokor a helyén van és tél végén törlesztek neki egy kis fodrászkodással. A sebeket kakaós palacsintával kezeltem, majd nekiugrottam egy tavaly ősszel ültetett almafának is. Ha már lúd... Tavasszal kiderül, túlélte-e a beavatkozást, mert egy év alatt nagyon sokat fejlődött a gyökérzete. Ásós-táncos koreográfia itt sem volt könnyen kivitelezhető, mert a gyümölcsfasövény támrendszerének negyven és nyolcvan centiméterre kifeszített huzaljai között kellett az említett szerszámmal át- és vissza lépkednem. Kitartó segítségem, Peti, inkább megkerülte a sövényt. Okos gyerek. 


Mégsem rám hasonlít.



Megjegyzések

BoGyo üzenete…
Majdnem megrémültem az első sorok olvasása közben:)))
Tényleg olyan idő volt az elmúlt napokban, hogy bizsergett az ember tenyere egy kis kertészkedés után. Én is kapálgattam egy kicsit:))
mági üzenete…
Úgy szeretlek olvasni :)
Én is dolgoztam kint, de főleg takarítgattam. Nálam ásás nincs, de a piszkét bizony én is átakarom ültetni. Lehet hogy neki veselkedem, csak sajnálom szegényt, nyáron meg, mert árnyékban van.
Gyógyulást <3
Vicuska üzenete…
Élvezettel olvastam jó humorral leírt soraidat :) Aktivál és megmozgat mindenkit a jó idő!
Medora üzenete…
Szeretem a kertészkedésidet olvasni. Picit mindig tanulok tőled. Pl. most: eszem ágába se legyen átültetni a püszkét!Feltűzött hajjal.
Juhmeli üzenete…
BoGyo, jó egy kicsit feltöltődni kerti élményekkel. Ma már úgyis taknyos idő van, de azért kinézek a déli alvás alatt majd vakondföldet gyűjteni a palántázáshoz.

Mági, Feri is sajnálta, mert már össze sem tudjuk számolni, hányszor költöztettük, de most tényleg rossz helyen volt. Ugye a változó tervek... Már egész jól nézek ki.:)

Vicuska, örülök, hogy tetszett. Mikor ott térdeltem a nagy bokorral a kezemben, beakadt hajjal jajgatva, éreztem, hogy ebből megint bejegyzés lesz.:)

Medora, mindig öröm, ha segíthetek. Azt hiszem sikerült megragadnod a lényeget.:D
florentine üzenete…
Egy hős vagy :-)
Andrea üzenete…
Melinda!
Élvezetes is volt a hétfői napsűtés, de sajnos azóta köd van, majd lesz jobb idő is.))
Várom én is már nagyon, hogy kilehessen menni, és munkálkodni a kertben. Nagyon jó kint lenni a szabadlevegőn. Múlthéten kiugrottam kicsit körülnézni, és a gyöngyikék, valamint a jáccintok törekednek ki a napvilágra.
Mindig élvezettel olvasom a blogolásodat, tanulságos.
További szép napot kívánok!
Gyula Guzner üzenete…
Ügyes vagy. Biztos kihajt és fejlődik tavasszal is amit ültettél.
A jó időt meg ki kell használni. A sebek meg begyógyulnak.
További jó munkát kívánok!
Juhmeli üzenete…
Florentine, ugye?:)

Andrea, nálunk is köd szitált két napig, ma csak az eső esik.:) Hamar itt lesz a tavasz...

Gyula, köszönöm és reménykedem, hogy kihajtanak. Az almának kellett vastagabb gyökereket elvágni, meglátjuk...