Avagy nálunk sem süt mindig a napocska.
Aztán a másik dolog, hogy remek búvóhelyet biztosít csigáknak, lótücsköknek és a vakondnak is. A veteményes művelt részein már megkezdődött a fogócska. Sorra döglenek ki a palántáim, hagymáim. Talajtakarással ezek a folyamatok nehezen követhetőek és kezelhetőek. Mert mindenki a nedves, porhanyós földben akar táplálékot szerezni, mozogni, ásni, hűsölni, szaporodni. Élni. Vagyis, ha lótücsköt akarok fogni, dehogy kézzel, akkor látnom kell a járatait, kapálnom kell rendszeresen és a kedvenc útvonalain tejfölöspohár csapdákat felállítani.
Régóta tervezgetem ezt a bejegyzést, de valahogy nincs ihletem hozzá, úgyhogy lesz amilyen lesz. Igaz lesz. Mint mindig. A kerthez hozzátartoznak az örömök és sikerek mellett a kudarcok és a mérgelődések is. Ehhez pedig még hozzá jön, mivel rólunk van szó, a páratlan lelkesedésen és kísérletezőkedven túl, a velünk született bénázásra való hajlam, aminek kibontakoztatásához minden alkalmat megragadunk.
Tehát a mulcsozásról.
Rengeteg előnye közül a követezőket én is tapasztaltam: nedvesen tartja a földet, táplálja azt és gyommentesen tartja. Ha jól csinálják.
Kezdetben nálam is jól ment minden. Szalmával vastagon betakargattam az üres illetve a palántákkal benépesített ágyásokat. Locsolnom nem kellett, kapálnom nem kellett, gyomlálnom nem kellett. Olyan szép volt, mint egy álom. Aztán persze jött az ébredés. A beültetések helyén, a vetések soraiban felütötték fejüket a legveszedelmesebbek. A legsumákabbak. A szulák és a komló. Hiába volt a húzgálás cincálás, egyre gyorsabban hódítottak meg egyre nagyobb területeket. A szalmatakaró alá oldalról benyújtogatták hosszú gyöktörzseiket, fényt keresve behálózták a talajt. Majd ahogy megrogyott a takarás, ahol megbontottam az ültetéssel, ott kitörtek. És nem tudtam semmit sem tenni, amíg a szüret le nem zajlott. Addigra meg nagyjából visszafordíthatatlan lett a folyamat. Ősszel, télen, tavasszal ástam, milliónyi gyökeret szedegettem. Mindhiába. A friss vetésekben már újra indulnak győztes seregeik az újabb hódításra.
Jelenlegi állapot.
Aztán a másik dolog, hogy remek búvóhelyet biztosít csigáknak, lótücsköknek és a vakondnak is. A veteményes művelt részein már megkezdődött a fogócska. Sorra döglenek ki a palántáim, hagymáim. Talajtakarással ezek a folyamatok nehezen követhetőek és kezelhetőek. Mert mindenki a nedves, porhanyós földben akar táplálékot szerezni, mozogni, ásni, hűsölni, szaporodni. Élni. Vagyis, ha lótücsköt akarok fogni, dehogy kézzel, akkor látnom kell a járatait, kapálnom kell rendszeresen és a kedvenc útvonalain tejfölöspohár csapdákat felállítani.
Szóval nem tudom, hogy idén mi legyen. Azt sem, hogy hogy tudom visszakapni a kertemet. Csak azt tudom bevallani suttogva, hogy a két literes kis kézi permetezőmben most nem csalánlé van, hanem gyomirtó.
Megjegyzések
Volt egy youtube videó: egy idős hölgy semmit nem kapált,hanem mulcsozott.neki bejött,de nem magyarországi klímán.
Petra
A fűből szokott nőni gaz, de könnyű belőle kihúzkodni. A magról kelőkkel viszonylag könnyebb elbánni, mert nem sumákolnak a föld alatt szaporodva. Ők jól láthatóak. Én is tettem füvet a káposztáimhoz, de le kell szedjem, mert teljesen feltúrta a vakond.:(