Július 3.

Ma csak annyi időt töltöttem a kertben, hogy lássam, talán mégis lesz pár tő uborkám, cukkinim és sütőtököm. Meg azért, hogy lássam a lótücsök az őszre-télre készített ágyásokban szinte minden zelleremet kinyírta, de kedvelhette a cikóriát és még valamelyik salátát is, mert nem csíráznak, de ott haladnak a járatait jelző repedések, ahová vetettem őket. Ugyanabban a sorban középre vetett római salátát kikerülte. Úgy tűnik válogatós. A póréhagymákat is békén hagyta eddig. Aztán még az is kezd egyre biztosabbá válni, hogy idén sem kell lóbabot enni. A magok egyszerűen nem fejlődnek ki a hüvelyekben, és a vándorpoloskák már így is nagyon megszívogatták őket.

Aztán, hogy legyen valami jó is, szedtem pár szem epret a csigák elöl, és két szem próbabarackot is. Holnap szüret!

Voltunk viszont egy másik kertben egy kedves olvasómnál, ahol nagyon jól éreztük magunkat. Fiatal kert, gyönyörű kilátással, nagyszerű kialakítással, sok lehetőséggel, gondos gazdával. A mókik nagyon jól mutattak a hegyen, de még annál is jobbakat szaladtak, a gurulás Bálint különszáma volt a lejtős terepen. Hazajött velem egy egész fűszerkert, és néhány gyönyörű pozsgás is. Össze kell szednem magam, hogy ha egyszer hozzánk is jön látogató, ne szaladjon el a látványtól, hanem jól érezhesse magát és megpihenhessen nálunk. De ma már nem állok neki kertet megváltani.

Természet alkotta, kertész hagyta vadvirágos rét, alias gyümölcsös.

Erről beszélek.