Július 8.

Mondhatnám, hogy minden egy ajándékba kapott kis aloétól indult, amihez Feri kaspót vásárolt, de így nem  lenne teljesen igaz. A garázs lefestése már korábbi terv volt, mert valahányszor kinéztem az udvarra ez a látvány fogadott, és utáltam.
 Nem a téglával volt bajom, hanem, hogy a maradék kőművesanyagok csak úgy rá voltak hányva az oldalára, volt ahol fugáztak, volt ahol csak vastagon végigfolytak az építési maradékok.
Aztán végleg megadta magát a kapu, úgyhogy nekiálltunk a festésnek.


Ó, igen. Az ott a tavaszi metszés hulladéka.
 Ami viszont ezek után következett és következni fog, azt a kis aloé indította el. Mert az aloénak kell egy kaspó. A kaspónak kellenek pajtik. A díszes kompániának kell egy megfelelő kiállítóhely, ahol sűrűn megfordulunk, láthatjuk őket, örülhetünk nekik. Feri úgy fogalmazott, ahova le szoktunk ülni. Hát, itt már villogott a fatális hiba jelzés. Nem szoktunk leülni. A legtöbbet a gyerekek hintájában szoktam ücsörögni, havonta egyszer tíz percet, mikor azt érzem, itt a vég. Ahol hiba van, azt szeretem kijavítani, és rögtön beindult a vezérhangyám. Azt már egy korábbi eső után megállapítottam, hogy ez így nem maradhat, mert felverte a sarat a frissen meszelt falakra. Akkor még az volt a terv, hogy a csúnyább, rosszabb minőségű tégláinkból teszünk le egy sort, a piszkolódás elkerülésére és az egyébként hulladékként udvar közepén álldogáló kupacnak értelmes elkoptatására. De nekünk nem csak cél nélküli téglakupacaink vannak, hanem néhány kóválygó raklapunk is egy korábbi, de nem legutóbbi otthonunk felújításakor tettünk szert rájuk. Ezeken érkeztek az új tető új cserepei. Szóval akkor csinálunk egy fetrengőhelyet itt. Így megszabadulunk a hulladékoktól, és talán néha fetrengünk is.  
Első lépés. 
Tereprendezés nyolc és fél fogúval. Még jó hogy nagy eső esett éjszaka. Mást úgysem lehet csinálni, mert a faanyag elázott, festeni nem kellett, a veteményesben a föld mocsaras, de itt ez  pont előny volt.
A rózsaszínű nyaklánc és az alumínium kiskapa jóképű találkozása a gumibugyival.
Pehelysúlyú segítség a gilisztákért, bogarakért állt sorba.
Alapnak a régi homokozó homokja és a megmaradt, megdöglött cement került. 
Megint egy kis szeméttel kevesebb.
Míg mi ebédeltünk a kacsák tömörítettek.
Segítség mindig akad.
A korábbi terv annyiban változott meg, hogy a szebbik, jobbik téglából raktuk le az alapot. Ezeket a téglákat két éve új év napján a fű alól termeltük ki, talán régen is ilyen szerepük volt.
Az alapok kész vannak, a záporok jönnek-mennek.

Már csak arra vagyok kíváncsi, mi készül el hamarabb. A fetrengő? A garázskapu? A gyerekek játszóháza? Vagy még belekezdünk valamibe, hogy aztán az se készüljön el.


Megjegyzések

BoGyo üzenete…
Milyen szép lett! Egyszer minden elkészül! A kilátásod már szép az ablakból!
Mamka üzenete…
Egy szavad nem lehet!!!! :)))))Mindenki lázasan dolgozik,hogy szép legyen a pihenő,még a kacsák is.
Minden csigánál rád gondolok.:)))))Tegnap gonoszul lesóztam egy hatalmas meztelent.Pfúj!
Andrea üzenete…
Meli itt szakad az eső, kisebb megszakításokkal, régen nem örültem ennyire az esőnek, mint mióta kertem van.) Ettől nőnek bizony nagyra a növényeink, igaz a gaz igyekszik lehagyni a növényeket, na de jön a "gazegyengető"....)

Nagyon jó ez a fetrengő kialakítás, a falon a növényekkel. Hova került a falról a rács? Jól mutatott a fehér falon.
Lehet az aloé bűvős szó lessz?DDD
Mond el Ferinek az újabb aloé lehetőségeket, ami majd jó lesz a garázskapuhoz.)

Látom a kis zöldsapis munkáson rajta van a szeműveg is.
Milyen szorgos a másik két kis munkás is, dolgos kis emberpalánták.
Andrea üzenete…
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
Juhmeli üzenete…
BoGyo, köszi. Elégedettek vagyunk, ahhoz képest, hogy életünkben először vakoltunk... Csak azok a vesszők tűnnének el. Maguktól.
Juhmeli üzenete…
Mamka, ide egy sóbánya se lenne elég. A kacsák mindenhol segítkeznek, én vagyok az anyukájuk...
Juhmeli üzenete…
Andrea, rács ott lesz, csak a munkák miatt félretettük, még le kell festeni és fel kell fúrni. Ezt is kétszer költöztettük, ez már a harmadik udvara.:)

Feri olvasta és nagyon lelkes is kaspó ügyben. Bár, ha jobban belegondolok, már korábban is voltak erre a szenvedélyére utaló jelek, csak akkor még nem vettem komolyan.
Aranyalma üzenete…
Nagyon szép lesz!

Leülés: vasárnap voltunk anyáéknál és annyit ültem ahhoz képest amennyit szoktam (kb mint te), hogy estére bucira dagadtak a lábaim, nagyon rosszul viselték.
Mi is nagy újrahasznosítók vagyunk, de amikor volt a konténeres bulink akkor az összes bedöglött anyagot kidobáltuk. Azért nem folytatjuk jelenleg a parasztviakolorunkat, mert bontott téglánk még van bőven, de nincs pénzünk alapra...
Akkor nagyon örültem, hogy végre 3 év után elkerülnek a szemem elől, mert csak rakosgattuk ide oda őket, most már nagyon bánom...