Vannak napok

Vannak napok, amikor semmi nem sikerül. Van olyan is, hogy már felkelni sincsen erőm, mert fáradtabban ébredek, mint ahogy lefeküdtem. Van, hogy kedv sincsen megmozdulni, nem ám egy játékot, ruhát felvenni a földről, vagy kiszambázni  kertbe csak nézelődni egy kicsit. Van, hogy utálom látni a rendetlen kertet és a még rendetlenebb háztartást. Sőt, nem egyszer érzem azt, hogy a nap másból sem áll, mint 14 óra non-stop hisztiből, bőgésből, ordításból, és csendben vagy ordítva várom, mi több, számolom  a másodperceket az esti alvásig, úgy délelőtt tíztől. Van, hogy úgy érzem, nem tudok megbirkózni még egy kávéscsészével sem. Sokszor úgy látom, hogy az egész nap abból áll, hogy napi öt alkalommal készítek valami ennivalót, előpakolok, aztán még asztalhoz sem akarnak ülni, nem ám meg is enni az ételt, aztán, mire elpakolok, már kezdhetem is elölről, miközben a mókik és a kacsák fürtökben lógnak rajtam és állandóan akarnak valamit.
De vannak jó napok is, szerencsére sokkal többen, mint nyamvadtak. Mint tegnap is, mikor pizsamában ültem ki a kis székre, hogy a márciusi metszés kupacát végre eltüntessem a szemem elöl. Nem mondom, hogy gyorsan megvolt, mert kellett hozzá legalább négy óra, de felváltva megcsináltuk, elpakoltuk. Tudom könnyebb lett volna felgyújtani, vagy hátravinni valamelyik sarokba és ottfelejteni, de én kitartóan bámultam öt hónapon át a kupacot, hogy téli gyújtós legyen belőle. És nagyon örülök, hogy kész.

És szedtem paradicsomot is, egy fél kosárnyit, újra megpermetezem bordói lével, mert még reménykedem egy picit a továbbiakban is, bár a termés nagy része tönkre ment, de este már a serpenyős pizzát sütöttem belőle és lesz egy kis szósz is.

Búcsút vettünk a virágos réttől is, az általunk vetettől és a spontán kialakulttól is. Jövőre újra megpróbáljuk, bár Ferinek már új tervei vannak, de hosszú még a tél, kivárjuk a végét. Egyelőre legalább olyan elszántan kérdezgeti, hogy akkor hány tyúkja is lehet, mint az évelőágyat tervezgette, szóval több, mint valószínű, hogy jövőre bővülünk baromfiügyben. Lelkesen nézegeti a veteményesemet(!), hogy mekkora részt csippentene le róla a tyúkudvar részére, mert neki nem elég 10 db a tojásért. Neki kell ilyen is-olyan is, sőt jövőre már egy expot is betervezett a hőn áhított fajták megtekintése és beszerzése céljából. Nem ez így nem is igaz, mert már idén el szeretne menni. Egy darabig nem is értettem, miért akar 3 pici gyerekkel Debrecenbe menni augusztus huszadikán, szerintem nem érdekelné őket a felvonulás és csak kínlódás lenne. Aztán csak kibökte, hogy akkor van a farmer expo és persze nem a virágkarneválért menne. Feltúrja, kutatja a netet a különböző fajták után, sőt nem csak tyúk, hanem bármi, ami ehető, jöhet. Mert mindegy, hogy kettő kacsánk van, vagy tíz -mondja ő-, ugyanúgy kötöttség. Lassan a birkáktól sem tudom eltántorítani. Sőt, még mangalicát is tartana, három év alatt, szabadon, abban a tér-idő kontinuumban, mikor a szomszéd néniék már túl öregek lesznek a gyümölcsöshöz és eladják nekünk, minden szomszéd nagy örömére. 
Ilyenkor úgy érzem, mikor látom a vágyakozást a szemében és kérdezget, hogy ezt tudtam-e , és azt tudtam-e, hogy három fiam, egy lányom van. És, hogy mindenki pontosan tudja, mire gondolok, a lányon nem Kacit értem, aki a mi kis böfiröfink, hanem Bálintot, aki mindig a rózsaszínt választja és tegnap egész nap Kaci ezüst színű hercegnő felszerelésében masírozott, hol két szandálban, hol csak fél párban, de immár tíz és fél foggal, amit imád megmosni. Beáll a sorba  nagyok mellé és ha Peti köp, akkor köp ő is, bárhová. Dolga végeztével pedig, még a fürdőszobaajtóban elkapja a macskát, megragadja a lapockáján és medencéjén, majd gerincen harapja. Szeretetből. Ó, jaj, meddig tart ez még! És még fúr, csiszol, fűkaszázik álló nap, természetesen a legkülönfélébb hangeffektekkel kísérve. Fúr a medencében a vízipisztollyal, fűkaszázik a seprűnyéllel. Rajzol sárba mártogatott aszfaltkrétával. 
Petike focizik és egyszemélyes futóversenyeket rendez. Mindent hall és visszamond. Mindent tud, ami itthon történik. Imádja a zászlókat, a biciklizést, a medencében pancsolást és betegre röhögöm magam a szófordulatain. Persze most egy sem jut eszembe. És hetek óta gyötör a mákos bejgliért, lehet, ma elkészítem neki.
Katika pedig egy kisbaba és egy nagy gyerek keveréke, fél a macskától, megállás nélkül beszél. Ő a bandavezér és minden rosszaság szellemi atyja, de a legfantáziadúsabb játékok kitalálója is egyben. És már nem mondja, hogy zsózsazín, de a dinnye, az dörögdinnye. Ő bármit képes megtalálni, a legjobb kereső, mert mi mindig keresünk valamit. Főleg Bálint úton-útfélen elhagyott cumijait, ezeket Kacika előszeretettel spájzolja be magának valami dugihelyre. Így könnyű.


Életképek az udvarból.

Szóval tegnap jó napom volt és felfedeztünk egy újabb zarándokhely gyanús szegletet a kertben.
 Érik az őszi málna.
Bálint szereti.
Az epret is.




Megjegyzések

Dominika üzenete…
Az eddigi kedvenc posztom.
A gyújtóssal pedig nagyon jót cselekedtél, hogy fogtok neki örülni fogvacogtató napokon!
A három ifjabb irtó jófej, és nekem a férjed lelkesedése is nagyon tetszik, bár én nem viselném ilyen jól a különböző állatok emlegetését... Mondjuk, nincs is kertünk.
Petra üzenete…
Ez nagyon aranyos volt. Le sem tagadhatod, boldog család vagytok:)

A mangalicát én meggondolnám. Bocsi, erről nekem mindig az jut eszembe, hogy a vidékre költöző, de egyébként városi embernek valamiféle téves elképzelése van a régvolt vidéke életről. Ha már disznó, legyen disznó. A házilag felneveltnek egész más íze lesz, mint a boltinak, és össze sem lehet hasonlítani egy mangalicát egy háztáji nagy fehér disznóval. Mindenképpen az utóbbi a nyerő. De mondom, bocs, hogy belekotyogtam.

Petra
Aranyalma üzenete…
Most én kérdem, hogy hol van a kandikamera :-) Mintha rólunk/rólam írtál volna beleértve a csillogó szemű nagy gyerekkel az állatokkal való gondolatait is.
A tikokat még nekem is emésztenem kell, már csak azért is, mert tudom, hogy 2-3 hét elteltével már az én "gondom" lesz, de jövőre lesznek.
Holdgyöngy üzenete…
Jó, hogy mindenkinek van valami csodája, így megoszlik. Kinek a kert, kinek a lakói...Jó, hogy beosztódik nálatok! imádom még mindig a móki fotókat. A hangulataidat értem, de látod mégis csak tele vagytok csodákkal!
Anikó üzenete…
Nekem is kedvenc volt ez az írás!:-)
Kraiss Kriszta üzenete…
Szia! Teljesen együtt érzek veled, néha én is ezt élem át. Azt sem tudom mibe fogjak, mosogassak, vagy takarítsak, vagy ebédet kreáljak. De az idei évben a kertben sincs nagy örömöm zöldség ügyben. A fák azonban ontják a termést, ami vigasz.Kertész létemre sem láttam magamtól ilyen keserű évet. Nincs néha kedvem semmihez,de ebben az idei időjárás a ludas. Ami az állatokat illeti, hát a lányom könyörög egy kutyáért, a férjem csirkéket akar (két éve már készül a helye). Amúgy van két törpe nyuszink egy ékszer teki a fürdőben akváriumban, és egy görög teki akit örököltünk, Ő a nappali folyosó és terasz viszonylatában szabadon közlekedik. Csak azért megsugom ennyi állat mellet sem könnyű elmenni 1-2 napra sem , a kertet már nem is mondom... Van öröm és keserűség is, de mindig csak a jót kell látni!!!
BoGyo üzenete…
Azért a nehezebb napokon, az esti altatás után, mikor elgyönyörködsz bennük, egyből szebb színben látod a világot:)
Tünemények a kis csemetéitek!
Kíváncsi leszek mi lesz a tyúkudvarból:)
Juhmeli üzenete…
Dominika, pedig elég nyavalygós, itt fene jó dolgomban.

A gyújtóst én használom a mindennapi befűtésnél majd, Feri készít magának a hasábokból. Állatok lesznek, itt már nincs megállás, elindultunk a lejtőn.:)
Juhmeli üzenete…
Petra, köszi a kotyogást, szeretem a tapasztalatból kotyogókat meghallgatni, de a disznó a legeslegtávolabbi perspektíva. A birkák közelebb állnak a képzeletbeli jövőképében. Szerencsére.:)
Juhmeli üzenete…
Aranyalma, tikok nagyon jók, ha vannak. Abban én is benne vagyok. Sőt, azt szerettem volna legelőször, de a csigák beleugattak a tervbe.

Ja, igen, az állatok itt is az én gyerekeim. A futókacsák meg szó szerint, jönnek utánam, mesélnek, ott pihennek, keresgélnek, ahol mi vagyunk.:)
Juhmeli üzenete…
Holdgyöngy, jól mondod. Csak néha elfárad a szem.:)
Juhmeli üzenete…
Anikó, hát, gondolom ismerős volt néhány sora.:)
Juhmeli üzenete…
Kriszta, látom sokakat megszólított az írás. Örülök, hogy írtál. Mi nem kertészkedünk régóta, most gyűjtjük a tapasztalatokat. Bizony igaz, hogy minden kudarcra jut több öröm is.
Baromfiakkal kivártunk négy évet, addig csak cicánk volt, de mi mindig itthon vagyunk, később meg meglátjuk, hogyan alakulnak a dolgok. Abba is hagyhatjuk, ha nem lesz nekünk való.:)
Juhmeli üzenete…
BoGyo, kifeküdve öröm nézni őket és akkor elhiszem, hogy nem fogok megbolondulni, aztán reggel egy pillanat alatt elmúlik ez és indul a körhinta.

Tyúkudvar télen fog megszületni. Ez a terv.:)

Népszerű bejegyzések