A nagy évelőágyról

A mai alvásidőt arra fordítottam, hogy tönkretegyek két ásót elkezdjem a nagy évelőágyás átalakítását. Több oka is van annak, hogy rászántam magam az alig három éves ágyás szétszedésére. 
Az egyik, hogy már a beültetéskor nem tartottam magam az eredeti elképzeléshez, vagyis nagy foltok kialakításához, és ezt később megbántam. 
A másik, hogy az évelőágyás dinamikus, folyton változik, a gyengék eltűnnek a színről, az erősek megmaradnak, így a rossz talajviszonyok és a nemlocsolás következtében elég sok üres folt alakult ki, míg más szegletekben tombolnak a növények, és egymást tiporva próbálnak teret kapni. 
Van harmadik is. A tarack és egyéb gazak, de főleg a tarack, amit egy tűzesőcsomaggal importáltam az évelő gyomoktól akkor még mentes ágyásba. Mire észrevettem, már mindegy volt, behálózott mindent több szint mélységben. Belebújt a növények bokraiba is. Így nem maradt más választás, mint a gyomirtás. 
A negyedik, hogy bővíteni is szerettük volna az ágyást,  nem azért, mert telhetetlenek vagyunk (azok vagyunk), hanem, szerettük volna összekapcsolni a kiserdővel, hogy folyamatos legyen a látvány, ezért az átalakítás első szakasza ezen a részen fog megtörténni. 
Az ötödik, hogy mindig vágytam rózsakertre. Nem tudom, miért. Nem is vagyok rózsarajongó. Talán Templom Kata kertje miatt, ahol buja, történelmi rózsasövények, gyönyörű évelőágyak tobzódnak a fák között. Most Szőregről rendeltem 14 tövet, októberben érkeznek, addigra szeretném előkészíteni nekik a terepet. Az évelőágyba mennek, és ha minden jól megy, egy kis rózsakert rész is lesz pihenőhellyel.
Ma csak annyit haladtam, hogy eltörtem a kedvenc ásómnak a nyelét a munkakezdés utáni negyedik percben. Aztán két percre rá szétesett az utolsó ép ásóm is. Ekkor megfordult a fejemben, hogy az univerzum így akar üzenni valamit, de nem hatott meg a dolog, így én is üzentem az univerzumnak. Csakazértis. A kiásott, taracktalanított évelők a veteményesbe költöztek hadd bújjanak bele a szulák gyökerei is, gyomirtás, tereprendezés és ásás után új koncepcióval költöznek vissza vagy még idén ősszel, vagy jövő tavasszal.
Ezekhez még nem nyúltam.
Leghátul japán díszfű, előtte feketefejű kasvirágok, rózsaszínben a varjúhájak, ciklámenben és lilában az őszirózsák nyomulnak. a kedvencem mégis a pünkösdi rózsa őszi ruhája.

Most sürgős álmodozni és tervezni valóm van. Csak ötletem nincs. Alszom még rá párat.

Megjegyzések

Aranyalma üzenete…
Én is nagyon szeretem amikor a pünkösdi így elszínesedik.
Tipp gyomirtáshoz olyan helyekre ahová nem nagyon lehet odaférni:
húsfogó csipeszre szivacsdarabot erősíteni, azt belemártani a gyomirtóba, picit kinyomkodni, hogy oda ne csöpögjön ahová nem kell és megfogni vele a gaz tövét. Én olyan gyomirtóval csináltam ami levélzeten keresztül szívódik fel, nagyon hatásos és nagyon babrásos. A szulák terroritzálta az utcafronton lévő mentáimat.
Van pár csinos képem számodra, este felé nézz be hozzám :-)
Aranyalma üzenete…
Ja, és izgatottan várom a fojtatást! :-)
BoGyo üzenete…
Jó nagy munkába fogtál! De biztos nagyon szép lesz! Az eddigi variáció is nagy kedvencem volt:)
Juhmeli üzenete…
Aranyalma, köszi a tippet, nem felejtem el, az előkertben is gyomuralom van, ott kifújni nem lehet, úgyhogy bevetem a módszeredet nagyban.

Megnézem, mit hoztál. Rám férnek az ötletek.
Juhmeli üzenete…
BoGyo, most kicsit aggódok, hogy meg bírom-e csinálni, mert nincs olyan növénymennyiségem hozzá, de leginkább a gyomoktól félek, hogy megint tönkreeszik. Most csak várok a gyomirtó hatására, a rózsákra, meg az ihletre.:)