Mindenfélét mutogatok

Bár az időjárás most nem nevezhető barátságosnak, volt bennem kedv és erő egy kis kerti sétához. Idén már tényleg az utolsó ládát töltöttem terméssel. Most már csak paprika került bele, de bízom a téli ágyásomban, hogy onnan csurran-cseppen még a fazékba ételízesítő.

Egy kis fűszerpaprika és egy kis Jobbraszomszéd néni féle piros bohócsipkás.

Kidőlt karfiolok, fetrengő leveles kelek és zellerek.

 Nem minden leveles kel lett ilyen gyönyörű, de már szedhető. 

 Egy karfiol nevel fejet.

Pórék, mögöttük bimbóskel, de bimbó nincs rajtuk.

 Az elültetett spárgák egy része már kihajtott, nem tudom kellene-e aggódni a csendben lévők miatt.

A veteményes lepucolása még vissza van, de a földben vannak még itt-ott a céklák, a zellerek. A mák már előbújt, az őszi fokhagymának pedig készül a helye. Színek már csak csak a veteményesben, a kaszálón és a kiserdőben vannak.

 Őszi évelőágy.

 A verbéna már négy hónapja virágzik a veteményesben.

A sarkantyúkák rövid szünet után talpig virágban megint.

 

A levendulák másodjára is igen mutatósak lettek. 

A szőlőlabda most a krizantémnak nyújt támaszt.

A héten festettem is a fedélzetet, egy réteg teljesen, de a második is 60 százalékos készültségben van. Ha a nyálkás idő elmúlik befejezhetem és Feri rögzítheti a gyerekek örömére. Akkor nekiugrok a rózsaágyásnak és az őszi fokhagymának is.

A kacsák (és Bálint) a fejlődésük újabb mérföldkövéhez érkeztek. Tegnap és ma tojást találtunk az óljukban. Egy S-est és egy ma egy M-est. 

(Bálint pedig kiugrott a kiságyából, többé nem számít biztonságos menedéknek...)