Ha valaki megkérdezné, hogy melyik részét szeretem a legjobban a kertnek, könnyű lenne válaszolni. Pedig szerethető részletek már bőven vannak. Az előkert az ibolyáival, a gyöngyvirág-tengerével, vagy a hortenziáival, amik elsőszámú kedvenceim. Vagy a mindig változó, önálló és önkényes évelőágy. Vagy a ház köré árnyékadónak ültetett, de most még törékeny kis fák. Az igazán mutatós kiserdő. Vagy a gyümölcssövényben növekvő csemeték. A nagy gyümölcsös a spontán virágos réttel, a fűzfával, ami alá már be lehet bunkizni. Esetleg a még csak oszlopokkal jelölt, de egyre valóságosabb titkos zug, a rózsakert. A szívem csücske mégis a veteményes. Botladozó betonköveivel, a bejáratát jelző borókákkal, a levendulákkal, a rengeteg erőfeszítés helye sikerért és kudarcért egyaránt.
Erre a héten jöttem rá, valamikor a negyedik 30 centi mély gödör tájékán, miközben a szúnyogok örömmel döngicséltek a vacsorájuknak. Mert a héten pakkot kaptam kincsekkel, gyönyörű spárgatövekkel Edinától. Így visszatértem a régóta hanyagolt veteményesembe. Csináltam egy új ágyást a régi mellé és pótoltam a régiben is a hiányt.
Spárga gyöktörzsek.
Négy évvel ezelőtt magról neveltem fel néhány magoncot, Mary Washington fajtát. Most 'Jersey Giant' érkezett. Mindkettő zöld sprága. Próbáltam tartani magam a mellékelt útmutatóhoz, hiszen igazán hozzáértőtől kaptam, így megbízható forrás. Egy sorban 30 centinként követik egymást minimum harminc centiméter mély gödrökben a tövek. A 30 centi mély, az nagyon mély, szinte beestem az ásóval a gödrükbe, ami mellé térdelve még egy kis kutyamunkával szedtem ki a földet, ugyanazzal a mozdulattal elásva a mérőszalagot, amit a következő gödörnél állva már nem találtam a sötétben. A gyökerek szétterítve, rügyekkel felfelé fordítva, marhatrágyával kevert földre helyeztem, kicsit meglocsoltam és félig takartam a gödrüket földdel.
Két sor között 1 méter távolságot tartottam. A spárgát ilyenkor ősszel kell trágyázni, ez határozza meg a következő évi termést. Az új tövekről jövő tavasszal még nem szedhetünk, hogy erősödjön a növény, mert most még csak 2 évesek, hanem majd két év múlva tavasszal. A régiek viszont reményeim szerint már szépen fognak teremni jövő tavasszal, mert már felnőttnek számítanak, a maguk négy évével.
A felnőttek ilyen nagyra nőnek, ezért kell a nagy távolság.
A spárga, ahogy öregedik, úgy nő a gyökérzete is, és emelkedik a felszín felé, ezért a viszonylag nagy ültetési mélység. Szereti a tápanyagot és utálja a konkurenciát, fontos a gyommentesen tartása. Nálam ez az egyetlen tiszta ágyás, vastagon szalmával takarva. A kedvenc kertemben.
Megjegyzések
Petra
Dominika, örülök, és tudod, ki tudja, mit hoz a jövő. Még hasznos lehet.:)