Gyanús egyén lettem. Az elmúlt pár hét alatt annyiszor állt postás autó, futár a ház előtt, hogy az már több, mint gyanús a szomszédság számára. Az első a sorban talán BoGyo meglepetés levélkéje volt, amiben virágmagok és törpe írisz tövek lapultak. Majd Edina spárgái dolgoztatták meg a legendásan kifejlett izomzatomat. Erika méhbalzsamjai szuper almalé-dobozos csomagolásban utaztak egyenest az évelőágyamba. A veteményesbe erősítésnek pedig a héten érkeztek makói dughagymák Dóritól. Szóval gyanús, hogy nálam már karácsony van. Most izgulok, hogy elfelejtettem-e valakit. Egyéb gyanakvásra okot adó cselekedeteim közé tartozik még a Petránál növényekkel megrakott kocsi itthoni kipakolása. Sötétben vonszoltam végig a hulla kukászsákokat megszokott kacsakíséretemmel a kocsibehajtón és állítottam vízzel töltött vödrökbe. Bizalomgerjesztőnek ezek közben azt sem nevezhetném, mikor nap, mint nap elindultunk Bálinttal apró csomagokat egyensúlyozva a babakocsin, hazafelé pedig csokis szájkontúrral mosolyogtunk a nagyérdemű felé. Aztán jött még ajándék magamnak, a rózsák. És volt még egy rózsa, amit aznap éjjel rendeltem, amikor itt kiírtam, hogy akkor idénre végeztem a rózsakerttel. De most már tényleg végeztem a rózsakerttel. Már csak másfél hónap és új év. Akkor folytatom.
Múlt héten, mikor szép idő volt, minden nap dolgoztam a kertben alvásidőben. Még nem jött el a kanapékertészkedés ideje. Akadálymentesítettem a járdát a postásnak, más nem használja és az előkertet a víz-, gázóra leolvasó fiúknak. Ültettem évelőket a nagy évelőágyból a veteményesbe, hogy előkészítsem egy kisebb lépéssel a jövő tavaszi munkákat. Próbáltam rendet is tenni az udvaron és a teleltetésre is berendezkedtem a szuterénban. A szobakertészkedés viszont beindult, és elég elszántnak érzem magam ahhoz, hogy felnőjek a sanyarú sorsú szobanövényeim szerény igényeinek teljesítéséhez. Amit muszáj volt, átültettem, tőosztottam, megtisztogattam őket. Egy részük most a konyhaablakban telel, talán virágnak is örülhetek majd tőlük.
Most pedig a mindenféle következik:
Apró örömök
Néha úgy érzem, hogy állandóan festek.
Pedig csak 2 és fél óra volt. Igaz csak egy rétegben.
Készülnek az ablakok.
Legalábbis lélekben.
Nekünk tényleg egy macskánk van.
Szerintünk.
A micusok szerint kettő.
Megjegyzések
Jól néz ki a Mókibunki!
Nőjenek nagyra az ajándék növénykék:)
Annyira jó lett a bárka, hogy valszeg lekoppintom. Kell egy ilyen a kertembe!:)
Puszi Nektek!
Petra
Egyébként a rózsák messze nem olyan kényesek, mint amilyen a hírük.
Ha idén felkupacolod, akkor már mindent meg is tettél:)